Iskoláit Miskolcon kezdte és 1817-ben Egerben végezte. Egy évi törvénygyakorlat után 1819-ben Borsod megyében esküdt lett; 1820-ban Pesten királyi táblai jegyzőnek esküdött fel és 1821-ben ügyvéd lett. Kazinczy Ferenc buzdítására, kivel levelezett, előbb a költészetben, majd az önéletrajzírásban tett kísérletet. 1825 tavaszán Torontál megyébe költözött, hol Szentgyörgyre, uradalmi ügyész unokabátyjához vonult. Itt kezdte a német nyelv tanulását, fordított színművet és regényt.
Költeményei megjelentek az Aurórában (1824–26.), Hebeben (1825–26.), Koszorúban (1831.) s más zsebkönyvekben és folyóiratokban; beszélye az Urániában (1829.) és Társalkodóban (1837.); életrajzai, történelmi cikkei a Felső-M. Minervában (1825–32. ezek néhánya censurai példányban megvan az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában), Társalkodóban (1833. 1835–36.) és Tudományos Gyűjteményben (1827. X. 1833. X.); uti rajzai: Vándorpályám címmel a Társalkodóban (1833. 1835.) jelentek meg.
