A Bánki Donát Műszaki Főiskola a magyar gépészmérnökifőiskolai oktatás egyik legjelentősebb intézménye volt, mely 2000-től a Budapesti Műszaki Főiskola, majd 2010-től az Óbudai EgyetemBánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karaként él tovább. Az épületkomplexum eredeti neve Magyar Királyi Technológiai Iparmúzeum és Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola volt.[1][2][3][4] Múzeum ma már nem működik az épületben, az Iparmúzeum jogutódja a Magyar Műszaki Múzeum, amelyet később a Közlekedési Múzeumba beintegrálva hozták létre a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot.[3]
A Bánki alapvető oktatási profilja az erős informatikai alapokra épülő gépészmérnök- (magyarul és németül), had-, biztonságtechnikai mérnök, mechatronikai mérnök (magyarul és angolul) és műszaki szakoktató – valamint a gépipari mérnökasszisztens-képzés, továbbá a gyakorlati oktató és a munkavédelmi mérnökasszisztens képzése.
Épülete
Az Ipartanoda épületegyüttese 1887–1888-ban[5] épült fel a mai József körút – Népszínház utca – Csokonai utca által határolt telken. Tervezője Hauszmann Alajos volt,[5] az építési munkálatokat Fekete Elek vezette.[6] A telekre az iskola mellett technológiai múzeum is épült ugyancsak Hauszmann tervei alapján.[7] A komplexum eredetileg 4 épületből állt. Nyerstégla stílusa erősen elüt a körút palotáinak díszes homlokzataitól.
A (I.) technológiai múzeum a telek József körúti oldalára, az (II.) állami ipariskola a Népszínház utcai oldalára épült.[8]
Az (II.) iskola puritán, nyerstégla homlokzatot kapott. Aránytalan, szűk vesztibült és több részből álló tanműhelyt alakítottak ki hozzá. Helyét a korabeli leírások szerint nem szerencsésen választották meg, mert zajos főút mellett építették fel, ráadásul rajztermei kizárólag déli világosságot kaptak.[9] Az iskolai részen belül különböző (fa-, fém- és vegyipari-) szakosztályok helységeit, illetve olvasó szobát alakítottak ki. A könyvtárszoba a múzeummal közös használatú volt.[8]
A (I.) múzeumi részt a hazai ipar fellendítésére építették. A világos alaprajzú épület kifelé szép loggiákba nyílik, a homlokzat az iskolához hasonlóan itt is nyerstégla borítású gazdag majolika (terrakotta) díszítéssel. A szép arányokban pompás épület alkotásában és díszítésében a korabeli berlini építkezési móddal mutat rokonságot.[10] A technológiai múzeum részei a lépcsőház, a gyűjteménytermek, és az olvasóterem voltak.[8]
A telek Csokonai utcai oldala kezdetben nem teljesen épült be, csak távolabb, egy – az iskolai résszel nem érintkező – (III.) épületet húztak fel itt, ahol a gépészeti- és a kovácsműhely mellett szolgalakás, a művezetők szobája, és raktárak kaptak helyet. A telek udvari részére is épült egy (IV.) épület; ebben lokomobil-fészer, kazánház, és gépház került kialakításra.[8]
Az iskolát 1879-ben Budapesti Állami Közép-Ipartanodaként alapították meg. A kiegyezést követő ipari és gazdasági fellendülés igényelte a középszintű szakembergárda nevelését, művezetők képzését, és időszerűvé vált az iparosok továbbképzése. E kettős célt szolgálta a Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter által létesített Budapesti Állami Közép-Ipartanoda, amely 1898-tól Magyar Királyi Állami Felső-ipariskolaként működött.
A Felsőipariskola, a Technológia – ahogy nemzetközileg is ismertté vált – a magas színvonalú elméleti és gyakorlati képzést végzett. A Hauszmann Alajos által tervezett, a Pesti Napló Krónikása szerint „a magyar iparügy palotájának” nevezett épületben a korszak legkiválóbb tanárai adták át tudásukat a fiataloknak (közöttük is kiemelkedett Petrik Lajos, Jalsoviczky Géza, Edvi Illés Aladár, Faragó Ödön, Lencz Ödön, Arany Dániel személye). Az iskola első igazgatója Hegedűs Károly volt. A tanítványok közül világhírre tett szert Galamb József, a FORD T autómodell tervezője.
Az iskola az 1900-as párizsi világkiállításon „Grand Prix” díjat nyert, és az 1906-os milánói világkiállítás megrendezésében és a kiállítási tárgyak elkészítésében is sikereket könyvelhetett el.
A 19-20. század fordulója utáni években – talán éppen az elért eredmények hatására – rohamosan növekedett a jelentkezők és a felvételt nyert és a végzett tanulók száma.
1914 és 1916 között a háborús események miatt az intézet gépészeti műhelyei lövedékeket készítettek a hadsereg számára.
Az 1929-es nagy gazdasági világválság az iskolára is nagymértékben kihatott. Óriási anyagi gondok között, adományok segítségével folyt az oktatás tovább. A lassan megindulni látszó fejlődést félbeszakította az újabb háború.
A második világháborút követő oktatási reformok eredményeképpen az iskola gépipari középiskolaként végzett oktató-nevelő tevékenységet. Az iskola az alapításának 75. évfordulóján az intézmény ünnepélyes keretek között vette fel a 20. század egyik legkiemelkedőbb hazai gépészmérnöke, a József Műegyetem nemzetközi hírű professzora Bánki Donát nevét.
Az 1969-es főiskolai rangot adományozó törvényerejű rendelet értelmében a főiskola feladata: a gépipari gyártás műszaki előkészítésének, a gyártási folyamatok tervezésének, az egyszerűbb gyártóeszközök tervezésének és gyártásának, a gyártó-szerelő üzemek és gépi berendezései üzemeltetésének irányítására alkalmas műszaki szakemberek képzése.
Az intézmény 1991-től – a képzési profil szélesítésével – a nevét Bánki Donát Műszaki Főiskolává módosította, s a kor igényeihez igazodó szakok indításával, a tantervek folyamatos korszerűsítésével biztosítja, hogy a mérnökök széles szakmai tájékozottsággal, korszerű ismeretekkel rendelkezzenek.
Az Országgyűlés a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról hozott 1999. évi LII. törvényének megfelelően a Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Könnyűipari Műszaki Főiskola integrációjával 2000. január 1-jével megalakult a Budapesti Műszaki Főiskola.
A Bánki a Budapesti Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Főiskolai Karaként hét éven keresztül képezte a tanulni vágyó fiatalokat. A feladatok és a képzési rendszer változását követve 2007. január 1-jével a kar neve Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar lett.
A MAB 2009-ben akkreditálta a Budapesti Műszaki Főiskola Alkalmazott Informatikai Doktori Iskoláját, ezzel a főiskola teljesítette az egyetemmé válás utolsó feltételét is, így az Országgyűlés határozata alapján 2010. január 1-jétől Óbudai Egyetem néven dolgozik tovább.
(szerk.) Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója, „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest, 1896 (→ reprint kiadás: TERC Kft., Budapest, 2005, ISBN 963 9535 27 3)
