Ez a szócikk a technikatörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Bán Imre (egyértelműsítő lap).

Bán Imre (eredeti neve: Friedler Imre, 1912-ig) (Mezőberény, 1890. június 20. – Budapest, 1944. november 30.) ügyvéd, jogász, technikatörténész.

Szülei Friedler Dávid és Zigler/Czigler Mária. Jogi tanulmányait Nagyváradon végezte el. 1913-ban a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1915–1918 között tartalékos főhadnagyként harcolt az első világháborúban.

1920-ban ügyvédi vizsgát tett. 1920–1923 között a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek jogi osztályának munkatársa volt. 1923–1941 között a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. jogi osztályának vezetője, majd a vállalat igazgatóhelyettese volt. 1932–1941 között a Társadalombiztosítási Osztály vezetője, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ügyésze is volt. 1941-ben származása miatt elbocsátották állásából.

Bányajoggal foglalkozott. Összegyűjtötte és kiadta a magyarországi bányászatra vonatkozó törvényeket és rendeleteket. Fontos eredményeket ért el a magyarországi kőszénbányászat kora újkori, illetve XVIII-XIX. századi történetének vizsgálata terén. Az első magyar bányászszociológiai munka szerzője volt.

Az ország német megszállása után a nyilasterror áldozata lett.

1925. szeptember 15-én Budapesten feleségül vette Szana Annát.^[6]

• Magyar bányajog. A bányászatra vonatkozó törvények, rendeletek, döntvények és elvi jelentőségű határozatok teljes gyűjteménye (Alliquander Ödönnel és Tassonyi Ernővel, Budapest, 1931)
• Adatok a magyar kőszénbányászat történetéhez a XVIII. században (Budapest, 1934)
• A brennbergi kőszénbányászat története 1759-től 1792-ig (Budapest, 1936)
• A magyar kőszénbányászat úttörői (Budapest, 1936)
• Szénbányászok (Magyar gyári munkásság. Szociális helyzetkép. Budapest, 1940)
• Csatornatervek kőszeneink szállítására kőszénbányászatunk első szakaszában. 1759–1830. (Budapest, 1943)
• A magyar kőszénbányászat története az 1759–1918 években (Az életrajzi bevezetőt Faller Jenő írta; Az MTA Műszaki Tudományos Osztály Közleménye, VIII. 1953, 3–4. sz., posztumusz munka)

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Névpont.hu

• Faller Jenő: In memoriam Emerici dr. B. (Budapest, 1953)
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8