Burchard-Bélaváry Konrád [1891 előtt Burchard][2] (Eperjes, 1837. március 23. – Budapest, 1916. július 2.)[3] magyar közgazdász, politikus, főrend, a pesti hengermalom volt igazgatója, később alelnöke.
Szülővárosában elvégezte a kollégiumot, majd berlini kereskedelmi akadémián tanult, s ezután a kereskedelmi pályára lépett. Danzigban egy gabonakereskedő és hajózási vállalkozásnál dolgozott, 1862-ben tért haza külföldi tanulmányútjáról. 1864-től a Széchenyi István gróf által alapított Hengermalom Társaság szolgálatába állott, ahol szorgalma és tehetsége 1876-ra az igazgatói székbe emelték. 1892-től 1905-ig a társaság alelnöke, 1906-tól 1916-ig elnöke volt.
Minden erejét a magyar lisztipar fejlesztésének szentelvén, kitartással és sikerrel működött közre a malomipari tanfolyam szervezésében és a magyar lisztipar kiviteli érdekeinek előmozdítása körül. Elnöke volt az országos iparegyesület malomipari szakosztályának, egyik kezdeményezője az országos malomegyesületnek, melynek elnöke is volt. A világhírű malomipar együttes érdekeinek képviselete körül kül- és belföldi kiállításokon sikerrel és hatással működött közre, szóval a magyar malomiparosok között vezérszerepet vitt. Ez érdemeit méltányolta az uralkodó, midőn a főrendiháznak újjászervezése alkalmával 1885-ben annak tagjává kinevezte. Burchard-Bélaváry a magyar nagyiparnak első kinevezett képviselője volt a főrendiházban; kinevezése után csakhamar a pénzügyi bizottság tagja lett. A király 1891. november 23-án kelt elhatározásával magyar nemességet adományozott számára, s megengedte, hogy ő és Béla, velencei földbirtokos testvére a Burchard-Bélaváry nevet viselhesse, valamint családi címert is adományozott neki.[2][7][8]
1884 és 1896 között egyúttal Brazília tiszteletbeli budapesti főkonzulja volt.[9] Részt vett 1873-ban a bécsi, 1878-ban pedig a párizsi világkiállításon. 1885-ben és 1986-ban a budapesti országos kiállítás csoportzsűri-elnöke volt. 1896-től a Nemzeti Casino tagja volt.[10]
↑ ab"Gusztáv és Konrád a "Burchard-Bélaváry" kettős név viselhetésére és a Ferdinánd által Szikavai Bélaváry György részére 1557. évben megújított címer használhatására 1891. XI. 23. I. Ferenc József király adott engedélyt." - Turul 1894. évf. 38. l. [1]