Buformin

Buformin
IUPAC-név
2-butil-1-(diaminometilidén)guanidin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 692-13-7
PubChem 2468
ATC kód A10BA03
Gyógyszer szabadnév buformin
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C6H15N5
Moláris tömeg 157,22 g/mol
Farmakokinetikai adatok
Kiválasztás vese
Terápiás előírások
Alkalmazás orális

A buformin a biguanidok csoportjába tartozó orális antidiabetikum. Hatásmechanizmusa multifaktoriális. A periférián javítja az inzulinhatás kifejlődését azáltal, hogy posztreceptor szinten csökkenti a szövetek inzulin-rezisztenciáját. Ezenkívül csökkenti a hepatikus glikoneogenezist, fokozza a perifériás glükóz felhasználást, az anaerob glikolízis fokozásával javítja a glükóz hasznosítását (a szérum laktát szint emelkedik).[1][2] Gátolja a glikoneogenezist és a glükóz bélből való felszívódását, serkenti a glikolízist. A buforminnak a béta-sejtekre kifejtett hatása nincs, nem stimulálja az endogén inzulin szekréciót. A buformin 2-es típusú diabetes mellitusban csökkenti az emelkedett vércukorszintet, de nincs hatással a normál vércukorszintekre. Így monoterápiaként adva nem okoz hipoglikémiát. Testsúlynövekedést fokozó hatása nincs, sőt elősegíti a testsúlycsökkenést. A fenti hatásmechanizmus alapján alkalmas 2-es típusú cukorbetegek per os kezelésére. Együtt alkalmazható szulfanilurea típusú orális antidiabetikumokkal.

Jegyzetek

  1. ↑ Verdonck L, Sangster B, van Heijst A, de Groot G, Maes R (1981). „Buformin concentrations in a case of fatal lactic acidosis”. Diabetologia 20 (1), 45–6. o. PMID 7202882. 
  2. ↑ Deppermann D, Heidland A, Ritz E, Hörl W (1978). „[Lactic acidosis--a possible complication in buformin-treated diabetics (author's transl)]”. Klin Wochenschr 56 (17), 843–53. o. PMID 713413.