Buddy Morrow

Buddy Morrow
Fotó: William P. Gottlieb, 1947
Fotó: William P. Gottlieb, 1947
Életrajzi adatok
Születési névMuni Zudekoff
BecenévMoe Zudekoff
Született1919. február 8.[1][2]
New Haven[3]
Származásamerikai
Elhunyt2010. szeptember 27. (91 évesen)[4][1][2]
Maitland[5]
IskoláiJuilliard School
Pályafutás
Műfajokswing, rhythm & blues
Hangszerharsona
Tevékenység
KiadókRCA Records
Hangminta
Night Train
Buddy Morrow weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Buddy Morrow témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Buddy Morrow (New Haven, 1919. február 8. – Maitland, 2010. szeptember 27.) amerikai harsonás, zenekarvezető.

Pályakép

Morrow ösztöndíjas harsonás volt 16 évesen Ernest Horatio Clarke-nél a Juilliard Schoolban 1936ban. A következő évben harsonázni kezdett Eddie Condon együttében. Ezután Eddy Duchinnal, Vincent Lopezzel és Artie Shaw-val dolgozott. 1938-ban vált ismertté, amikor csatlakozott Tommy Dorsey zenekarához.

1939-ben Paul Whiteman koncertzenekarával lépett fel egy George Gershwin koncert felvételére. 1940-ben belépett a Tony Pastor zenekarba, de rövidesen már Ray Conniffot váltotta a Bob Crosbynál.

Nem sokkal ezután belépett az Egyesült Államok haditengerészetébe. Ott Billy Butterfielddel készített felvételeket. Egy tíztagú három harsonás együttest vezetett. Elénekelte velük a „Sweet Lorraine”-t és az „It's the Talk of the Town”-t is.

Leszerelése folytatta a munkát Jimmy Dorseynál, később a rádióban szabadúszó stúdiózenészvolt. Elkezdett zenekarvezetést, vezénylést oktatni. 1951-ben az RCA Victor zenekarát igazgatgatta.

Morrow 1950-es évek eleji lemezei (így a „Rose, Rose, I Love You” és a „Night Train”) felkerült a Billboard magazin toplistájára. 1959-ben és 1960-ban a Morrow's Orchestra két albumot adott ki amerikai televíziós főcímdalokból.

1977-től 2010-ig vezette a Tommy Dorsey Orchestra-t. 2010. szeptember 27-én halt meg.

Buddy Morrow-t 91 évesen a színpadra kellett segíteni, hogy vezesse a Tommy Dorsey Orchestra-t Ormond Beach-ben, Floridában, szeptember 24-én, de amint elkezdődött a zene, energiája már nem lankadt. Még harsonaszólót is játszott a „Night Train”-ből, amelyből 1952-ben több mint egymillió példányt adtak el.
– The New York Times

Albumok

  • Re-enlistment Blues (1953)
  • Shall We Dance (1955)
  • Golden Trombone (1956)
  • Music for Dancing Feet (1956)
  • A Salute to the Fabulous Dorseys (1957)
  • Tribute to a Sentimental Gentleman (1957)
  • Night Train (1957)
  • Dancing Tonight to Morrow (1958)
  • Let's Have a Dance Party! (1958)
  • Just We Two (1958)
  • Impact (1959)
  • Double Impact (1960)
  • Poe For Moderns (1960)
  • Night Train Goes to Hollywood (1962)
  • New Blues Scene (1967)
  • Revolving Bandstand (1974)
  • Big Band Series − Original Recording (1980)
  • The Complete RCA Victor Revolving Bandstand Sessions (1993)
  • Swing the Sinatra Way (1998)

Filmek

Díjak

  • 2009: Életműdíj, International Trombone Association
  • Phi Mu Alpha Sinfonia music fraternity, Rho Tau chapter at Appalachian State University

Jegyzetek

Források

Ez a szócikk részben vagy egészben a Buddy Morrow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.