A Buddhista ház (Das Buddhistische Haus) templomegyüttes Németország fővárosában. A berlinivihárátEurópa legrégibb és legnagyobb théraváda buddhista központjának tartják, amely német nemzeti örökségnek számít.[1]
Története
A fő épületet Max Meyer építész tervezte Paul Dahlke orvos számára, aki az első világháború előtt több alkalommal járt Srí Lankán, és felvette a buddhizmus vallásként. Az 1924-ben elkészült épület stílusa hordozza a Srí Lanka-i építészet és kultúra jegyeit.[2] Dahlke irányításával ez a ház vált a németországi buddhizmus központjává. 1928-ban bekövetkezett halála után a rokonai örökölték a házat, és azután a buddhisták egy közeli házban tartották összejöveteleiket. 1941-re a náci kormány betiltotta a buddhista találkozókat és a publikációkat. A háború után menekültek éltek a negyedben, így az épületek állapota olyannyira leromlott, hogy a bontást fontolgatták. 1957-ben tudomást szerzett a Buddhsta házról a ceiloni Asoka Weeraratna, aki megvette Dahlke unokaöccsétől a területet a Német Dharmaduta Társaság (GDS) nevében.[3] Ekkor hozták helyre és alakították ki a mai templomegyüttest.
Hittérítő Dharmaduta buddhista szerzetesek érkeztek a házba, elsősorban Srí Lankából, amely Nyugat-Európa legfőbb buddhista központjává vált.[4] The temple is open to the public and was visited by about 5,000 people in 2006.[4]
A templomegyüttes
Az Elefánt kapun való belépés után 73 lépcsőfokon keresztül lehet eljutni a főépülethez, amely otthont ad többek között a könyvtárnak és a meditációs teremnek. A vendégek elszállásolására külön épület szolgál. A kertben álló Kuanjin szobrát 1959-ben adományozta a háznak a japán Nagoja városa.
↑ abStefan Strauss. „Buddha bekommt nasse Fuesse”, Berliner Zeitung, 2006. február 21.. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. november 9.) (német nyelvű)