1807-1813 Kolínban, a német-zsidó iskolában („Trivialschule”),[2] majd
1813-tól az óbudai izraelita iskolában volt tanító. A II. József rendeletére alapított iskola egyben volt német normaiskola és héber iskola is pozsonyi központtal,[3]
az iskolát Bresnitz tanítóskodásának kezdete táján két tanára is elhagyta a frissen alapított pesti zsidó iskola kedvéért.
Az 1816-os tavaszi nyilvános vizsgájának meghívója, amit Bresnitz Márk mint a második osztály tanítója írt alá, három osztályt említ a normaiskolákban szokásos tárgyakkal: olvasás, írás, számtan, szépírás, levélírás, német nyelvtan, könyvvitel, erkölcstan és bibliai történet.[4]
Az 1824 és 1832 közötti osztrák állami nyilvántartások[5][6][7][8][9] már a főként zsidók lakta galiciai szabad kereskedelmi határvárosban, Brodiban tartják számon, ahol a keresztények által is látogatott[6] háromosztályos német-zsidó reáliskolában[10] erkölcstant, német nyelvet, fogalmazást és szépírást tanított heti 22 órában. A tanárok képzettségére igényes Löbenstein „nemes professzornak” titulálta, és elismerően írt szaktudásáról.[11]
Az iskola igazgatója és két tanára, köztük Bresnitz, annak a kolerajárványnak idején haltak meg, amelyik Brodi lakosságának mintegy 20%-át megbetegítette.[12][13][9]
Nyomtatásban megjelent héber és német nyelvű munkái a kutatók számára értékes nyelvi és kordokumentumok:
Richtmann a régi Magyarország zsidóságáról 1913-ban megjelent könyvében ismételten említi Bresnitz munkáit, bár költészetét csak próbálkozásnak minősíti: „Bresnitz a tíz parancsolatban rejlő általános eszméket dolgozza fel.”[14]
Venetianer az ő egyik írásával is illusztrálja 1922-ben azokat a nyomtatásban megjelent hazafias beszédeket, melyek egymagukban egész korrajzot tartalmaznak.[15]
Király a kelet-közép-európai helyesírások és irodalmi nyelvek alakulásának egyes okait Bresnitztől vett idézetekkel is alátámasztja 2003-ban megjelent könyvében.[16]
Vaderna 2015-ben megjelent cikkében Bresnitzcel példázza azt a jelenséget, hogy az érseki beiktatás alkalmából nem csak katolikusok tartottak üdvözlő beszédeket, és hogy köztük a zsidó felekezetűek a beszéd nyelvéül következetesen a németet választották.[17]
Munkái
Freudenruf zur Sieges- und Friedenskunft Sr. k. k. apost. Majestät Franz des Ersten in seiner Haupt- und Residenzstadt Wien am 17. Juni 1814. Ofen. (Német és héber szöveggel; Münz Mózes óbudai rabbi művének fordítása héberből)[18]
Freudenruf zur Feyer der Zurückkunft Sr. k. k. ap. Majestät Franz des Ersten in Seiner Haupt- und Residenzstadt Wien am 17. Juny 1814, , welcher in Anordnung der Altofuer isr. Gemeinde-Vorsteher abgesungen wurde. Ofen. Gedr. m. kön. ung. Univ.-Schriften. 8 S. deutscher u. 24 S. hebräischer Text. 8.[19]
Anrede nebst Weih-Gedicht an… Erzherzog Joseph Anton und dessen Gemahlin Hermine. Ofen, 1815. (Münz Mózes után héber nyelvből fordítva)[18]
Die zehn Gebothe, ein moralisches Lehrgedicht. Ofen, 1817. Gedr. m. kön. ung. Universitätsschriften. 48. S. 12.[18]
Zur hochfestlichen Ankunft des ... Herrn Fürsten Alexander v. Rudna u. Divék-Ujfalu bei Hochdesselben Einzug in Ungarns uralte Primatial-Residenzstadt Gran, dargebracht von den Bekennern der Mosaischen Religion zu Gran. Ofen, 1820.[18]
↑Király 2003: Király Péter: A kelet-közép-európai helyesírások és irodalmi nyelvek alakulása: a Budai Egyetemi Nyomda kiadványainak tanulságai, 1777-1848. Nyíregyházi Főiskola, 2003. 557. és 559. oldal
↑Richtmann 1913: Richtmann Mózes: A Régi Magyarország zsidósága: 1711-1825. Kohn Mór Könyvnyomdában Vacz, 1913