A brazíliai libanoniak (portugálul: Líbano-brasileiros, arabul: البرازيليون اللبنانيون, albarazilium alubnenium)azok a brazil állampolgárok, akik részben vagy egészben libanoni származásúak és akiknek felmenőik egykor libanoni emigránsok voltak és Brazíliában telepedtek le. A Brazil Földrajzi és Statisztikai Hivatal szerint Brazíliában ők alkotják a legnagyobb ázsiai közösséget.[3]
Habár a brazíliai libanoniak száma számos esetben vitatott, becslések szerint körülbelül 6 millió brazilnak libanoni származása van.
Történelem
A libanoniak Brazíliába történő emigrációja a 19. század végén kezdődött, amikor többségük a mai Libanon és Szíria területéről érkezett. Ekkoriban az Oszmán Birodalom része volt a mai Libanon, ahol számos keresztény élt és számos üldözést szenvedett el a muszlimoktól és törököktől. A legtöbb kivándorló emiatt főleg keresztény volt. A 20. század elejére 150 ezer libanoni és szíriai vándorolt Brazíliába.[4] A 20. század elején tovább nőt a bevándorlásuk amely São Paulo államra koncentrálódott, de később kiterjedt Minas Gerais, Goiás, Rio de Janeiro államok és más államok területére.
1884 és 1933 között, a 130 ezer libanoninak, aki Santos kikötőjében lépett be Brazília területére[5], annak 65%-a keresztény volt - többségük maronita és melkita keresztény -, 20%-uk keleti ortodox , 10%-uk muszlim - szunnita és síita - és 5%-uk drúz vallású volt. Az akkori francia konzulátusi jelentések szerint[6] a libanoni/szíriai bevándorlók száma São Paulo és Santos városokban 130 ezer fő , Parában 20 ezer, Rio de Janeiróban 15 ezer, Rio Grande do Sulban 14 ezer és Bahiában 12 ezer fő lakott.
Kulúra
A 19. század végén az újságírás és a lapkiadás a Közel-Keleten rövid idő alatt, mélyen gyökeret vert a helyi társadalomban, különösképpen Egyiptomban és a mai Libanon területén. A libanoni emigránsok magukkal vitték az újságírói kulturájukat Brazíliába. A 19. század végére Brazíliában 95 arab nyelvű napilapot jelentettek meg. Az arab nyelvű diaszpóra két fő központja ekkor Rio de Janeiro és Sao Paulo voltak. Erre az időszakra a náhda, az arab felvilágosodás jelzővel szoktak hivatkozni. 1944-ig 154 arab nyelvű könyvet jelentettek meg Brazíliában.[7]
Befolyásuk a brazil társadalomban
Habár becslések szerint az ország lakosságának 4%-a libanoni származású, a brazil Nemzeti Kongresszus mandátumainak 10%-át 2014-ben libanoni származású brazilok adták.[8][9]
A libanoni konyha nagy hatással van a brazil kultúrára, hiszen minden nagyobb városban könnyen fellelhetők libanoni éttermek, rendszerint olyan ételekkel, mint a szfiha (esfiha), hummusz, kibbeh, tahini, tabulé és a halva édesség.
A legtöbb libanoni bevándorló Brazíliában kereskedőként dolgozott: sokan textil- és ruhakereskedők voltak valamint számos libanoni üzletkötéssel foglalkozott. A libanoniak jellemzően sikeresen integrálódtak a brazil társadalomba. Többen közülük magas társadalmi pozíciót is betöltöttek: a 2016-2018 között brazil elnök Michel Temer, Sao Paulo 2013-2017 közötti polgármestere Fernando Haddad is libanoni származással rendelkezik.[10][11]
