A brahma-vihára (finom tulajdonságok, szó szerint: "istenek [brahma] lakhelye") négy, buddhista gyakorlásra szánt erényre és meditációs technikára vonatkozik. Ezeket úgy is nevezik, hogy a négy mérhetetlen (szanszkrit: apramána, páli: appamannyá).[1][2]
A Metta-szuttábanGautama Buddha úgy magyarázza, hogy a négy mérhetetlen gyakorlása által a gyakorló a Brahmá birodalomban" (páli: Brahmaloka) születhet újra.[3] A meditálónak a következő tudatállapotokat kell szétárasztania minden irányban:
szerető kedvesség vagy jóakarat, együttérzés, együtt érző öröm és egykedvűség.
A négy mérhetetlen szintén szerepel a Patanydzsali jóga szútráiban (1.33) is,[4] amely jóval a buddhizmus keletkezése után született és amelyre jelentős hatással volt a buddhizmus.[5][6] Ezek az erények a buddhisták szerint rendkívül jó ellenszerei a negatív mentális állapotoknak, mint például a kapzsiság, a harag és a büszkeség.
Egykedvűség (páli: upekkha, szanszkrit: upeksá): megtanulni elfogadni a veszteséget és a nyereséget és nem tenni különbséget szomorúság és a vidámság, barát és ellenség között, minden érző lényre egyenrangúként tekinteni. Ez egy tiszta és nyugodt tudatállapot.[8]
↑Karel Werner, The Yogi and the Mystic. Routledge 1994, 27. o.
↑Barbara Stoler Miller, Yoga: Discipline of Freedom: the Yoga Sutra Attributed to Patanjali; a Translation of the Text, with Commentary, Introduction, and Glossary of Keywords. University of California Press, 1996, 9. o.