Boril (? – 1218 után) bolgár cár 1207-től 1218-ig. Vele kezdődött el az ország hanyatlása és politikai széttagoltsága:[1] a feudális boljárság lázadozott, az ország egyes részei elszakadtak a központi hatalomtól,[1] a fejedelmi hatalom névlegessé vált.[2]
Kaloján leánytestvérének a fiaként született.[3] Az elődje ellen összeesküvő boljárok segítették a trónra.[2] Megkezdődött az Aszen család tagjainak az üldözése.[2] Híveik azonban ellenálltak s több főúr az alkalmat felhasználva függetlennek nyilvánította magát.[2] Boril pedig harcba keveredett egy trónkövetelővel, Alekszijjel.[4] Közeledett Bizánchoz[4] (Dél-Bulgária átengedése[4]), a magyarok pedig uralkodása alatt foglalták el Belgrádot[2][4] és Branicsevo vidékét,[2] a szerbek Ništ,[2][4] a latinok (keresztesek) Trákiát és Makedóniát.[2] Ismeretlen okból üldözte a bogumilokat[5] és 1211-ben kimondta ellenük a tarnovói egyházi zsinaton az egyházi átkot.[5]
Az Aszen család főúri hívei azonban egyre élénkebb tevékenységbe kezdtek, és amikor az Oroszországba menekült trónjelöltek 1217-ben kun segédcsapatokkal visszatértek Bulgáriába, melléjük álltak.[6] Borilt elfogták, megvakították és helyére I. Aszen fiát, II. Iván Aszent ültették[2] folyt.
Jegyzetek
↑ abDimităr Koszev – Hriszto Hrisztov – Dimitâr Angelov: Bulgária történelme (eredeti: КРАТКА ИСТОРИЯ НА БЪЛГАРИЯ, Szófia, 1966), Gondolat, Budapest, 1971, fordította: Bödey József,
38. oldal
↑ abcdefghiArató Endre – Niederhauser Emil – Perényi József – I. Tóth Zoltán: A Kelet-Európai országok története, I. rész, 1. füzet, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar (kézirat, 18. kiadás), Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 33. oldal
↑ abcdeCsató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 185. oldal
