Ez a szócikk az íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Bokor Imre (egyértelműsítő lap).

Bokor Imre, 1908-ig Blum^[3] (Arad, 1881. február 2. – Budapest, 1961. április 17.)^[4] író, újságíró, irodalomtörténész.

Blum Ignác és Glück Janka (1856–1937) gyermekeként született, izraelita vallású. Pozsonyban, Münchenben és Budapesten élt. Szerkesztette a Pozsonyi Hírlap című lapot. A La Fontaine Irodalmi Társaság (1920–1951) egyik alapítótagja, s évekig igazgatója volt. Színműveket, regényeket és útikönyveket publikált.

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.^[5]

Első felesége Fábián Dezső és Rapaport Róza lánya, Ida volt, akit 1906. július 29-én Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.^[6] Második házastársa Albert Irma Rózsa volt.

Gyermekei:

• Bokor Lívia, férjezett dr. Ravasz Antalné
• Bokor György

• Biblia (színmű, Budapest, 1903)
• Petőfi otthon (színmű, Budapest, 1922)
• Madách Imre (színmű, Budapest, 1923)
• Lord Byron (színmű, Budapest, 1924)
• Élet és halál után: a túlvilági élet regénye (regény, Budapest, 1924)
• Napóleon fogsága és halála (Budapest, 1927)
• Kisfaludy pártfogója (színjáték, Budapest, 1927)
• Wien–Bécs és Ausztria (Budapest, 1931)
• München és Bajorország (útikönyv, Budapest, 1933)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.