Tanulmányait Késmárkon kezdte,[forrás?] majd a Besztercebánya evangélikus gimnáziumba, 1707-től pedig a Wittenbergi egyetemre járt.
Tanulmányait befejezve, Wittenbergből hazatérve geográfus, történész és tanító lett.[forrás?] Előbb Selmecbányán volt nevelő, később a Selmecbányai gimnázium konrektora, 1711-től a gimnázium rektora volt. A pestisjárvány megszünte után a késmárki evangélikus gimnáziumban lett rektor és helyi pap.
Művei
Magnum nomen… Caroli sexti… jacitum hoc panegyrico coluit. H. n., 1713.
Megírta Szepes vármegye történetét, melyet Bél utóbb Antiquae et novae Hungariae Prodromus-ában felhasznált. Késmárk városának történetét kéziratban hagyta hátra, melyet Wagner Analecta Scepusii c. munkájában használt fel.