Szülei Bognár Ferenc és Mészáros Rozália voltak.[3]
Teológiai tanulmányait az esztergomi Hittudományi Főiskolán végezte. 1892. június 27-én pappá szentelték, majd káplánként szolgált Pozsonypüspökin.[4] 1896-tól plébános Dunahidason. 1906-ban sikertelenül pályázott a somorjai plébániára.[5] 1907-től a Magyarországi Róm. Kath. Hittanárok és Hitoktatók Egyesületének tagja.[6] 1913-ban az ellenzék tagjaként nem fogadta el és tartózkodott Pozsony vármegye közgyűlésének kormány melletti bizalmi indítványa ügyében.[7] 1911-ig a Hidasi Keresztény Fogyasztási Szövetkezet igazgatósági tagja,[8] de még 1917-ben is egyik vezetője volt.[9] 1917-ben a Féli Mezőgazdasági Hengermalom Részvénytársaság igazgatósági tagja.[10]
1926-tól nagyszombati szentszéki bíró. 1927-től Gútán lett adminisztrátor, majd plébános. 1929-ben támogatta a komáromi bencések diákmenzáját.[11]
Az Egyesült Magyar Párt politikai törekvéseit is támogatta,[12] 1937-ben nagygyűlést szerveztek Gútán.[13] A kommunista párt ellen szólalt fel.[14]
1938. november 7-én a Felvidék visszatértekor ünnepi beszédet tartott Gútán. A magyar Nemzeti Tanács elnöke volt.[15] Az első bécsi döntés után 1939 májusában az abonyi iskola zászlót ajándékozott a gútai iskolának, mely zászlót felszentelte és ünnepi beszédet mondott.[16] Missziós egyesületet alapított az elcsatolt magyar hívek pasztorálására.[17] 1939. július 25-től esztergomi mesterkanonok.[18]
