Kora ifjúságában talmudot tanult, majd Nagytapolcsányba került nagybátyjához, rabbioklevelét kora legelőkelőbb tudósaitól szerezte meg, nevezetesen nagyatyjától, a Semen Rokeach című mű szerzőjétől, nagybátyjától, a Sááré Torá című mű szerzőjétől és a híres prágai főrabbitól, Rappaport Salamon Judástól. A világi tudományokban is kellő jártasságra tett szert. Első állása Wottiz község, ide 24 esztendős korában kerül, 12 évet tölt itt, majd négy évig Mestecbe kerül, 1856-ban pedig utolsó rabbi állomáshelyére, Leipnikba, hol 21 évig működött. Itt éri 1877-ben a budapesti Országos Rabbiképző Intézet meghívása. Az akkor megnyílt Rabbiképző meghívását elfogadván, ott a talmudi és a szertartástani tárgyakat adta elő. Egész működési ideje alatt az intézet tanárkarának elnöke volt. Kettős ünnepeltetésben volt itt része. 80. születésnapján, majd a 90-iken, mikor is tanítványai héber- és magyar nyelvű ünnepi irattal tisztelték meg (Budapest, 1905). A magyar zsidóság egyik legkiválóbb talmudikus tekintélyét tisztelte benne. Számos tudományos munkája a mozaikó-talmudikus joggal foglalkozik, legnagyobb munkája a zsidó institúciókról szól és három részből áll.
Legfontosabb művei
Die Institutionen des Judentumsnach der inden talmudischen Quellen augegebenen geschichtlichen Reihenfolge geordnet und entwickelt (I-III);
Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára I–X. (elkészült rész: A–Felméri), Budapest, Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931–1932.
Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918
Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötvenéves jubileumára 1877-1927. 1-2. köt. [2. köt.] Kiadják Blau Lajos, Hevesi Simon, Friedman Dénes. Budapest, 1927.
