Zilahon született, de Zsibón fejezte be az iskolát. Ugyanis szülei kétéves korában elváltak, édesanyja visszatért Magyarországra, ahonnan származott, édesapja pedig, aki mészáros volt, munkája miatt a fiú tízéves korában Zsibóra költözött.
Birtalan István csak 1974-ben találkozott édesanyjával Budapesten egy Magyarország–Románia válogatott mérkőzés után.[6]
Pályafutása
Klubcsapatokban
Fiatalkorában több sportágat is kipróbált, így a kézilabda mellett kosárlabdázott, atletizált és röplabdázott is. Tizenhat éves korában mutatkozott be Zsibó kézilabdacsapatában, a Rapidban. 1966-ban a Minaur Baia Mare játékosa lett. 1970 és 1985 között a Steaua București csapatában kézilabdázott, 1981 és 1983 között megszakítás nélkül bajnoki címet ünnepelhetett. Az 1976–77-es szezonban megnyerte klubjával a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Összesen tizenkétszer nyert bajnoki címet a klub játékosaként. Pályafutása végén egy évet az olasz Follonica csapatában játszott.[7]
Pályafutása befejezését követően egy évig Olaszországban volt játékos-edző, majd Romániába visszatérve az utánpótlás válogatottnál kezdett dolgozni. 1991-ben a Steaua vezetőedzője volt, 1994-ben pedig a katari válogatott szövetségi kapitánya lett. 1999 és 2002 között ismét Steaua edzője volt, 2000-ben és 2001-ben bajnoki címet nyert a csapattal. 2002-ben egészségi problémák miatt visszavonult az edzősködéstől, és sportigazgató lett.[7]
.svg){kind=small}