A bermudai függetlenségi mozgalom egy politikai törekvés, amelynek célja a Brit tengerentúli területek közé tartozó Bermuda függetlenségének kivívása az Egyesült Királyságtól. Az apró, szubtrópusi éghajlatú szigetcsoport az Atlanti-óceán északnyugati részén fekszik és 1620 óta önálló parlamenttel rendelkezik.
Az önálló Bermuda elképzelt zászlaja
Történet
A lakatlan szigetcsoportot Juan Bermudez fedezte fel, az első lakott település 1615-ben épült Bermudán. A sziget lett Anglia első hagyományos értelembe vett kolóniája, ennek megfelelően már 1620-ban önálló parlamentet kapott, amely így a világ legrégebb óta fönnálló törvényhozó testületei közé tartozik. A végrehajtói hatalmat egészen 1966-ig a sziget mindenkori kormányzója birtokolta, ezután vált meghatározóvá a kormány szerepe. Jelenleg a parlament egy felső és egy alsóházra tagolódik.[1]
Bermuda számos téren nagy autonómiával rendelkezik, az önálló törvényhozáson kívül pénzpolitikája is független az Egyesült Királyságtól, pénzneme a bermudai dollár és az anyaországhoz egyedül a saját külpolitika hiánya és a védelem kérdése köti.
1995-ös függetlenségi népszavazás
1995-ben a bermudai nemzetgyűlés szűk többséggel elfogadta a népszavazás kiírásáról szóló törvényjavaslatot, aminek egyes elemeit kifogásolta az ekkor ellenzéki függetlenségpárti Progresszív Munkáspárt és emiatt szavazóit a referendum bojkottjára szólította föl. A kormányzó Egyesült Bermuda Párt, a mai Egy Bermuda Szövetség közvetlen elődje megosztott volt a kérdést illetően, a kormány vezetője, Sir John Swan támogatta a függetlenséget és a maradáspártiak győzelme után le is mondott posztjáról. A referendumon végül 59%-os részvételi aránnyal nagy többséggel győzött a maradáspárti kampány.[2]
Bermuda politikája hagyományosan kétpárti berendezkedésű, a jelenleg is kormányon lévő Progresszív Munkáspárt (PLP) és az ellenzéki Egy Bermuda Szövetség (OBA) uralja. A Progresszív Munkáspárt megalakulása óta támogatja az antikolonializmust és ezzel együtt a bermudai nemzeti függetlenséget. A kormánypárt álláspontja szerint a szigetcsoport nem szorul rá a brit támogatásokra, Bermuda gazdasága stabil önállóan is turizmusának és adóparadicsom voltának köszönhetően. A bermudai kormány jelenlegi vezetője, E. David Burt úgy nyilatkozott, hogy ahhoz, hogy elkerüljék a brit befolyás fönnmaradását és azt, hogy a több ezer kilométerre fekvő Londonból irányítsák a területet, a teljes függetlenséget kell elérni minél hamarabb.[3] A főként feketék által alkotott szavazó-bázisú PLP-vel szemben a bermudai fehér lakosság által támogatott Egy Bermuda Szövetség alapvetően maradáspárti politikát folytat, azonban ennek ellenére számos politikusa támogatja az elszakadást.[4]
A közvélemény-kutatások alapján kijelenthető, hogy annak ellenére, hogy a politikai elit legnagyobb része elszakadáspárti, a függetlenség támogatottsága nem növekedett jelentősen az 1995-ös népszavazás óta a lakosság körében. A szeparatizmus támogatottsága rasszonként különbözik, amíg a fekete közösség 26%-a támogatja az elszakadást, addig a fehérek alig 9%-a látná szívesen a szigeteket önálló országként.[5]
