Kancsóci (később Felsőszentbenedek, ma Kančevci) születésű evangélikus lelkész. Iskoláit Nemescsóban és Sopronban végezte. 1779. október 30-án iratkozott be a wittenbergi egyetemre, és 1782 szeptemberében tért onnan vissza hazájába. 1783-ban Battyándon szentelték fel evangélikus lelkésznek. 1787-1792 között Nemespátró prédikátora. Miután felesége gyermekszülésben meghalt, Őrihodosra ment, ahol 1792 és 1805 között az ottani szlovén-magyar evangélikus gyülekezet pásztora volt, illetve a környező szlovén falvakat is irányította. 1821-ben halt meg Nemespátrón. Néhány latin és vend nyelven írt munkája maradt fenn.
Munkái
Ode Saphica honori ac venerationi Adami Farkas solemnia suis nominis celebrantis. Sopronii, 1777
Dühovne peszmi piszane po Berke Balázsi vu Nemes Csobi, 1768-69
Források
[1] Hrabovszky György: A Dunántúli Evangy. Aug. Conf. Superintendetia predikátorai Veszprém 1805. 94. p.
