Berceli Tibor a Fáy András reálgimnázium diákja volt, ahol matematikát és fizikát tanító tanárának, Kúnfalvi Rezsőnek volt kiváló tanítványa.[6] 1947-ben lett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója. A harmadik év elején létrejött a Villamosmérnöki Kar, melynek gyengeáramú szakát választotta. Itt 1951-ben szerzett villamosmérnöki diplomát, majd az MTA aspiránsaként a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) kezdett dolgozni. Aspiránsvezetője Bognár Géza akadémikus, az újonnan megalakult Intézet műszaki igazgatója lett. Aspiráns éveit a TKI-ban töltötte és Kisveszteségű hullámvezetők című kandidátusi értekezésének megvédése alapján 1955-ben megkapta a műszaki tudományok kandidátusa címet.[3][4]
Kutatásai a TKI-ban
Bognár Géza ismert volt arról, hogy a tehetséges fiatalokat szívesen támogatta, és ezért a tudományos fokozatot elnyert fiatal mérnököt is meghívta munkatársának. Ettől az időponttól kezdve Berceli Tibor a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott, előbb, mint kutatási csoportvezető, majd rövidesen osztályvezetői és később főosztályvezetői minőségben.[7]
A leghosszabb ideig a Mikrohullámú osztály vezetőjeként a mikrohullámúnemlineáris, aktív áramkörök (keverők, oszcillátorok, erősítők, stb.) elméleti és kísérleti vizsgálatával, valamint a felületi hullámterjedés, parametrikus effektusok, a zajcsökkentés és egyes távközlésirendszertechnikai kérdések kutatásával és fejlesztésével foglalkozott. Eredményeivel hozzájárult a nagytávolságú, nagykapacitású mikrohullámúrádiórelé összeköttetések kifejlesztéséhez és gyártásba viteléhez.[7] Az első, a hatvanas években megszületett berendezések még tápvonalakkal és elektroncsövekkel épültek, majd elkészültek a második generációs, már félvezetőket alkalmazó berendezések. 1975 után a tápvonalak helyét szalagvonalas és integrált áramkörök foglalták el és megszülettek a harmadik generációs rádiórelé berendezések.[8] Ez volt az a berendezéscsalád, melynek alkotóit, köztük Berceli Tibort is, 1980-ban Állami Díjjal tüntették ki.[3][9][10] Berceli Tibort az különböztette meg a berendezés-fejlesztésben résztvevő kollégáitól, hogy ő mindig igazi kutatóként dolgozott. A problémák százait oldotta meg, de mindig feldolgozta és publikálta munkáit és azok elméleti hátterét is.
1990-től számos európai uniós projekt hazai vezetője volt.[11] Több COST[12] projektben is dolgozott, valamint 3 magyar kutatási konzorciumban vett részt és 7 OTKA téma vezetője volt. Részt vett egy OTKA és az NKFI-EPR[13] által kiírt projektben.[3]
A Távközlési Kutató Intézetet 1996-ban hagyta el és ettől kezdve a BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszéke lett a fő munkahelye, tanárként és kutatóként. A TKI-ben töltött utolsó éveiben kezdte meg kutatásait a mikrohullámú fotonika területén. E területen végzett kutatásai során az optikai-mikrohullámú kölcsönhatás kérdéseit vizsgálta.[3] Ennek keretében új eredményeket ért el a mikrohullámú erősítők és oszcillátorok optikai szabályozása, a fényhullámú-mikrohullámú kombinált fázisdetekció és a fáziszárt hurkos optikai frekvencia-stabilizálás terén. Jelentősen megjavította az intenzitás-modulált lézerek linearitását, ami többsegédvivős optikai átvitel esetében hasznosítható.[14]
Felsőoktatási tevékenysége
Berceli Tibort mindig vonzotta az oktatás lehetősége. A BME Villamosmérnöki Karán 1962-ben lett egyetemi oktató, félállású adjunktusként,[4] a Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék vezetője, Istvánffy Edvin professzor meghívására.
Először mikrohullámú tantermi és laboratóriumi gyakorlatokat és méréseket vezetett, majd javasolta egy új tárgy, a Mikrohullámú áramkörök bevezetését, melynek tananyagát is kidolgozta. Az 1965-ben megszerzett műszaki tudományok doktora fokozata[1][2] alapján 1970-től címzetes egyetemi tanárként, majd 1995-től magántanárként végezte oktatói munkáját.[14][15]
A BME Mikrohullámú Híradástechnika Tanszékén – melyet utóbb egyesítettek az Elméleti Villamosságtan tanszékkel, Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék név alatt – a mai napig[16] tanít, ma már emeritus professzorként.[17][18][19] A Tanszék ünnepi eseményt szervezett tiszteletére, mely alkalommal 70 éves szakmai pályájára visszatekintő előadást tartott.[20]
Közben elnyert számos projektet, magyart és külföldit egyaránt, ami lehetővé tette, hogy kutatói munkájához anyagi támogatást biztosítson, több értékes műszerrel gazdagítsa a Tanszék felszereltségét.
Részt vesz a Tanszék oktatási tevékenységében a diplomázó hallgatók és doktoranduszok vezetésével. A BME-n több évtizede tagja a záróvizsga bizottságnak. Eleinte a Tudományos Minősítő Bizottság megbízásából, később egyetemi oktatói feladatként számos magyar és külföldi aspiráns témavezetője volt. Az egyetemi doktorandusz képzés megindulása óta sok diákja nyerte el a PhD fokozatot.[15]
Oktatott tantárgyak
Berceli Tibor oktatott témái részben saját kidolgozásában, kisebb részt másokkal közös előadásként kerültek meghirdetésre. Mivel ez változó tantárgynevek és tantervi pozicionálás mellett történt, nem a konkrét címeket, hanem összefoglalóbb jelleggel a témákat mutatjuk be. Az előadások mind BSc, mind MSc és PhD (doktori) szinten megjelentek a Kar[23] tananyagában.
A témák megnevezése a fentiek miatt általában nem egyezik az előadáscímmel, kivéve az első kettőt, ahol az eltérést az indokolja, hogy évtizedekig oktatott, kiforrott anyagról van szó. A felsorolás nagyjából időrendi, megfelelően a tudományos fejlődés időrendjének. Az utolsók - az optikai távközlés körébe esők - a legutóbb meghírdetettek.
A Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Tudományos Bizottságának, valamint az URSI[44] Nemzeti Bizottságának több évtizede tagja. Ugyancsak hosszú éveken át tagja volt a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Elnökségének. Az IEEE „Life Fellow”[45] fokozatú tagja. A Microwave Theory and Techniques Society „Speakers Bureau” (előadói iroda) tagja.[4]
Két évtizeden át az IEEE Communications Society (Hírközlési Társaság) EAMEC bizottságának[46] kelet-európai felelőse és „distinguished lecturerje” volt.[47][4]
A szakmai munkán kívül Berceli Tibor rendszeresen részt vett konferenciákon és azok szervezésében, itthon és külföldön. 1959-ban kollégáival együtt részt vett az első, a Magyar Tudományos Akadémián megszervezett Mikrohullámú Összeköttetések Kollokviumon. A második, 1962-es Kollokvium szervezésében már maga is részt vett. Az igazi nemzetközi konferenciává válást az 1966-os harmadik, már MICROCOLL nevű konferencia jelentette, melyet ettől kezdve négy évente rendeztek meg.[4][48]
Berceli Tibor ezek szervezésében, valamint több külföldi mikrohullámú konferencia – például az European Microwave Conference (EuMC), a Mediterranean Microwave Symposium, az IEEE International Microwave Symposium, URSI International Symposium on Electromagnetic Theory stb. – szervezésében is fontos szerepet vállalt.[4]
Kutatási területe
A mikrohullámú és optikai távközlés áramköri és rendszertechnikai kérdései[15]
Kutatási témái
Mikrohullámú nemreciprok eszközök elméleti és kísérleti vizsgálata, tervezési kérdései[21]
Nemlineáris jelenségek, mikrohullámú aktív áramkörökben[4][7]
Az optikai-mikrohullámú kölcsönhatások kérdései[14][21][4][5]
Fotonika, mint az optikai távközlés információ-átvitelének eszköze[7][50][51]
Publikációi
Kutatási eredményeiről több, mint 300[52][53] publikációban és konferencia-előadásban számolt be, nemzetközi és hazai konferenciákon és szakfolyóiratokban. Megjelent 6 könyve[7] (közülük több angol nyelven[54][55][56]).
A díjazottak többsége amerikai, eddig mindössze 6 európait, köztük egyedüli magyarként tüntettek ki engem ezzel az elismeréssel. Ismerem a többi jelöltet is, akik kivétel nélkül kiváló szakemberek, így különös megtiszteltetésként élem meg az elismerést, az emlékplakett átadását.
”
– Berceli Tibor az IEEE életműdíj átvételekor (2016)[4]
Institute of Electrical Engineers Premium Awards, London, Anglia (1961)[4]
IEEE Microwave Career Award életmű díj (2016)[62][63](Lásd az idézetet is!)
A BME VIK Kari Tanácsa rubin díszoklevele (2021) Dr. Berceli Tibor emeritus professzornak, a tanszék munkatársának, aki 70 évvel ezelőtt szerezte a BME-n az oklevelét[64]
↑ abEuMA Award – A szervezet 2006. évi kitüntetése
↑Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar
↑Dr. Jachimovits László: Mikrohullámú áramkörök. Budapest: Tankönyvkiadó. 1969. J5-764 – Berceli Tibor a társszerzők egyike.
↑Dr. Jachimovits László: Mikrohullámú áramkörök. Budapest: Tankönyvkiadó. 1992. J5-764 – Berceli Tibor a társszerzők egyike. Figyelemreméltó a tantárgy életútja: a jegyzet 1969-ben már megjelent és 1992-ben is még használták!
↑Dr. Berceli Tibor: Mikrohullámú aktív áramkörök (1.). Budapest: Tankönyvkiadó. 1965. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa 62. (J5-468)
↑A jegyzet 2. kötete társszerző műve. Schmideg Iván: Mikrohullámú aktív áramkörök 2. Budapest: Tankönyvkiadó. 1966. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, V. 71
↑URSI: Union Radio-Scientifique Internationale (franciául), Nemzetközi Rádiótudományi Unió
↑Magyarul körülbelül „Örökös kiváló tag”. A szervezet a kiemelkedő szakmai tapasztalat és a huzamos ideig nyújtott jelentős szakmai teljesítmény elismerésére, legalább 65-éves tagjainak adhatja meg ezt a hagyományos besorolási fokozatot.
↑EMEA Countries (Europe, Middle-east and Africa): a mai terminológiában az IEEE Region 8 földrajzi körzete.
↑Ajánlott előadó (szó szerint „kiválasztott, kiemelkedő”). A minősítést azoknak a tagjainak adja meg az IEEE, akik meghívását javasolja a helyi tagszervezeteknek, hogy szakmai előadást tartsanak. (Ezt a státuszt azonban csak tényleges, elismert előadások megtartásával lehet megőrizni.)
↑Géher Károly: Mikrohullámú kollokviumok. In A HTE 60 éve. Szerk. Bartolits István. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. 2009. 160–161. o. ISBN 978-963-8111-71-5 Hozzáférés: 2021. február 15.
↑Berceli Tibor: Reflex klystron circuits. Transl. G. Szabó. Budapest: Akad. Kiadó. 1967. Hozzáférés: 2021. augusztus 20. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető
↑Berceli Tibor: Nonlinear active microwave circuits. Transl. by T. Sárkány. Budapest: Akad. K. 1987. ISBN 963-05-4303-6 Hozzáférés: 2021. augusztus 20. A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető – A mű az Elsevier kiadó sorozatában is megjelent.
↑Berceli Tibor: Nonlinear active microwave circuits. Transl. by T. Sárkány. Amsterdam [etc.]: Elsevier; (hely nélkül): Akad. K. 1987. = Studies in electrical and electronic engineering, 29. ISBN 963-05-5101-2
↑A Híradástechnikában megjelent legjobb cikkek szerzői kapták. 1973-ban a díj nevében a két névadó sorrendjét megfordították.Pollák–Virág díj. Budapest: Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület. Hozzáférés: 2021. augusztus 15.
↑Puskás Tivadar- és Virág–Pollák-díjasaink.Híradástechnika, XVI. évf. 5. sz. (1965. május) 157. o. Hozzáférés: 2021. augusztus 15. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
↑Kutató munkájának, oktatásának, szakmai kapcsolatainak, konferenciaszervezéseinek eredményeit számos kitüntetéssel díjazták, ezek között ez a legjelentősebb. A díjat az amerikai alapítású és több mint 430 000 villamosmérnököt tömörítő Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) 1973 óta adományozza, évente egyszer, egy személynek, aki „Fellow”-ja, vagyis hatékonyan működő törzstagja a világszervezetnek.
↑Akadémiai doktori értekezés:Berceli Tibor: Klisztron modulátorok áramköri kérdései. Budapest: BME. 1963. 145 fol. Akadémiai doktori értekezés
↑Magyar Közlöny:A Magyar Népköztársaság Állami Díja […] adományozásáról: 1003/1980. (IV. 10.) Mt. h.Magyar Közlöny, 22. sz. (1980. április 10.) 311. o. Hozzáférés: 2021. augusztus 15. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.) A díjat kollégáival megosztva ítélték oda: Fókás Elemér, Dr. Негру Miklós, Dr. Markó Szilárd, Dr. Rákosi Ferenc, Dr. Reiter György, Dr. Róna Péter, Tóth Tamás, Várady-Szabó Mihály, „a mikrohullámú rádióhírközlés kutatása-fejlesztése területén végzett kiemelkedő tudományos munkásságukért”.
↑Almanach:Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 566. o. ISBN 963-05-4420-2
↑Fénytávközlés:Berceli Tibor et. al: Fénytávközlés.Híradástechnika, XXXV. évf. 3. sz. (1984) 97–104. o. Hozzáférés: 2021. szeptember 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
↑Fotonika:Bárányné Sülle Gabriella et. al: A fotonika fejlődési irányai.Híradástechnika, XL. évf. 9. sz. (1989) 257–262. o. Hozzáférés: 2021. szeptember 11. (A dokumentum költségtérítéses formában elektronikusan elérhető.)
