Benza (Schumbenza) Károly és Joob Amália leányaként született. Apjánál kezdte, majd Bécsben folytatta énektanulmányait, a ahol a legnevesebb énektanárok, mint Proch, Salvi, Bochholz - Falconi tanították. 1865-ben debütált Bécsben Gounod Faustjában mint Siebel. 1868-ban Olaszországba ment és a milánói Scala-ban lépett fel Verdi »Don Carlos«-ában, mint Eboli hercegnő és Marchetti »Ruy Blas«-jában, mint királyné, jelentős sikerrel. Ezután Európában turnézott. 1872 januárjában Moszkvában, majd Szentpétervárott is vendégszerepelt a császári operában március 15-ig, ahol a publikumot annyira extázisba hozta, hogy előadás után az utcán végig fáklyákkal kísérték szánkóját, melyet mágnások húztak a lakásáig. 1871. szeptember 9-én Valentine szerepében (Meyerbeer: Hugenották) mutatkozott be, majd 1872. április 13-án az »Afrikai nő«-t énekelte és ekkor a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek vezető drámai énekesnője lett. Lírai szerepekben és hangversenyénekesként is fellépett. 1873. március 11-én Pesten, a Kálvin téri református templomban feleségül ment Nagy Imre színművészhez.[7] Az ifjú párt Feleki József, Feleky Miklós színész fia és Török szuperintendens káplánja eskette meg.[8] Benza Ida, hogy férjével egy valláson legyen, az esküvő előtt a református hitre tért.[9] és 1873. március 27-én utoljára énekelt a »Lahor király«-ában. Hangjáról így emlékezik meg a Zenészeti Lapok (1874. október 11-iki száma: »Tömör, nagy terjedelmű és szenvedéllyel telt hang, szép színpadi alak, kifejező játék, öntudatos alakítás, melegség, mindezt oly mérvben találjuk fel nála, aminővel a világ kevés művésznője dicsekedhetik. Oly magas színvonalú művésznő, kit mindenkor a legnagyobb élvezettel lehet hallgatni, mert a művészet legfőbb hatalmával rendelkezik: tud érzést, szenvedélyt, lelkesülést kelteni e ábrázolásában van élet és igazság«. Koporsójánál Ódry Lehel mondott búcsúbeszédet, a temetőben pedig Feleky Miklós.
