Barcs Sándor (Szeged, 1912. november 10. – Budapest, 2010. január 7.) magyar nemzetközi labdarúgó-sporttisztviselő, újságíró, politikus.

Szülei: Bartsch Sándor és Wack Margit voltak. 1933-1937 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdaság szakán tanult. A Független Kisgazda Pártba (FKGP) 1943-ban lépett be, és 1949-ig volt tagja. 1944-ben a Gestapo letartóztatta. A második világháború után a FKGP (1948-1949) alelnöke. 1950–1980 között a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója volt. 1948-1950 között a Magyar Rádió elnöke. 1947-1990 között (43 éven át) országgyűlési képviselő volt. 1953-1975 között, valamint 1980–1989 között az Elnöki Tanács tagja volt.

Népi ülnök a Rajk László és társai elleni koncepciós perben. 1966-1990 között az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, egyben az Interparlamentáris Unió Tanácsának tagja. 1965-1974 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke.

1925–1955 között igazolt labdarúgó volt Nagyváradon, majd Budapesten, kisebb csapatokban.

1945-ben a Legfelső Ötös Sporttanács tagja lett. 1947-1948 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. 1948-1950 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) alelnöke, 1950–1963 között elnöke volt. 1958-ban^[1] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) elnökségi tagjának nevezték ki.^[2] 1963-tól az MLSZ elnökségének tagja volt. Ő javasolta az Európai Labdarúgó-szövetségnek a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) megszervezését. Előbb a KEK szervező bizottságának, majd 1962-től az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, az európai válogatott csapat felelőse volt. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.^[3] Több technikai tanfolyamot vezetett. 1966-tól az UEFA alelnöke, 1970-től első alelnöke, majd Gustav Wiederkehr elnök halála után, 1972–1973 között megbízott elnöke volt. Artemio Franchi (Olaszország) megválasztott elnöknek adta át vezetői pozícióját. Ekkor megválasztották a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alelnökévé, s világbajnokság szervező bizottság szűkebb vezetőségének tagja valamint négy éven keresztül a Játékvezető Bizottság elnöke lett. Az UEFA-ban 1978-ig dolgozott.

1929-től jelentek meg írásai. 1939–1944 között az Újság című lap munkatársa, közben 1933-1938 között a Nemzeti Sport hasábjain is jelentek meg írásai, főiskolai rovatvezető. 1940-ben az Újságban cikksorozatokat írt a fasiszta sporthatóságoktól üldözött MTK érdekében, segítette az egyesületet politikai harcában. 1945 után a Szabadság című lap szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda felelős szerkesztője (1945-1946). Folyamatosan jelennek meg írásai a Népszavában, a Magyar Hírlapban.

• Diadal Helsinkiben (1952)
• A magyar csapattal Chilében (1962)
• A modern olimpiák regénye (1964) – angolul is
• A modern olimpiák regénye; 2. bőv. kiad.; Sport, Bp., 1968
• A földgolyóról jelentem (1969)

• Magyar Szabadság érdemrend ezüst fokozat (1946)^[4]
• Kossuth-érdemrend (harmadik osztály) (1948)
• Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1960)^[5]
• Munka Érdemrend (1962)^[6]
• Rózsa Ferenc-díj (1971)
• Ausztria Nagy Ezüst Érdemrendje (1979)
• az UEFA örökös tiszteletbeli tagja (1980)
• A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1980)
• Az MLSZ tiszteletbeli elnöke (1990)
• Az MTI örökös tudósítója (2003)
• Az MTI aranygyűrűje (2003)
• Az MLSZ és a Játékvezető Testület közötti harmonikus kapcsolat kialakításáért az MLSZ elnökeként a Játékvezető Testület díszveretét kapta.

• Sportlexikon I. (A–K). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1985. ISBN 963-253-415-8  
• Labdarúgás – 1985. XXXI. évfolyam 7. szám
• Népszabadság – 2010. január 9.
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

• stop.hu: Elhunyt Barcs Sándor^{[halott link]}, 2010. január 8.