PROFILPELAJAR.COM

	Balogh Mária
Született	1936. február 28.; Budapest
Elhunyt	2021. október 17. (85 évesen)
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Litvai Tamás (elvált)
Foglalkozása	újságíró; riporter;
Kitüntetései	SZOT-díj (1972); Aranytoll (2019);
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a televíziós riporterről szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Mária (egyértelműsítő lap).

Balogh Mária (Budapest, 1936. február 28. – 2021. október 17.) Aranytoll-díjas újságíró, szerkesztő, az első magyar női tévériporter, a Magyar Televízió örökös tagja.

Életpályája

„	Értettem és értek az emberek nyelvén, kérdezni és beszélni.^[2]	”
– Balogh Mária

Munkáscsaládból származik, édesapja Csepelen volt vasöntő, édesanyja gyári munkás. A közösségért felelős gondolkodást, magatartást, és a szociális érzékenységét otthonról hozta magával. Két testvérét korán elveszítette, az egyik szívbetegen született, a másik agyhártyagyulladásban halt meg 1944 telén. A csepeli bencésekhez járt gimnáziumba. Szülei elváltak és ő édesanyjával Pécsre került. 1953-ban az alakuló pécsi rádióhoz bemondókat kerestek. Harmadikos gimnazistaként jelentkezett az állásra. Bemondónak nem, de riportergyakornoknak felvették és idővel véglegesítették.

„…anyukámmal leköltöztünk Pécsre. 1953-ban bementem a Magyar Rádió pécsi stúdiójába, hogy bemondó akarok lenni. Kellett a pénz. Azt mondták, nem lehet, nem jó a hangom, gyerekes. Erre elsírtam magam, nagy copfokkal, rakott szoknyában. Végül csak elkezdtem dolgozni, de a megírt anyagaimat kezdetben pécsi színészek, köztük Tomanek Nándor olvasták be a rádióban.^[3]… Fél évig kétmondatos híreket kellett írnom. Ma ezt a nagyon hasznos lépcsőfokot nem járatják meg kötelezően a pályakezdőkkel.^[4]”

Ide, a pécsi rádióhoz is eljutott a hamarosan induló és rendszeres adását megkezdő Magyar Televízió híre, mely munkatársakat keresett. Balogh Mária 1958-ban Budapestre került. Előbb a Magyar Rádióhoz, majd – a Bajza utcai MÚOSZ székházban egy szerencsés véletlen találkozásnak köszönhetően, – a Magyar Televízióhoz. Így emlékezett:

„1958-ban egy főnök, a pesti központból lelátogatva odavetette: – Hé kislány, hamarosan indul a televízió, magának ott lenne a helye! – Nem sokkal később összecsomagoltam hát, és felvonatoztam Budapestre. Beállítottam a rádióban ehhez az emberhez, hogy itt vagyok, maga mondta! Nagyon elképedt, hogy ez nem így működik. Ha a pécsi rádiótól nem úgy jövök el, ahogy, akkor rögtön vissza is fordulok – de a büszkeségem nem engedte. Maradtam és elkezdtem a rádiónál riportocskákért koldulni, de alig valamit kerestem. Az albérletemben fűtésre nem futotta, így a napokat a Bajza utcában, az újságírók klubjában töltöttem. Nagy élet volt ott akkoriban.^[5] Odajött hozzám egy ismeretlen ember, hogy hogy vagyok. Elkezdtem vele kiabálni, hogy engem felbolondítottak Pestre, ahol senki sem segít. Egy hét múlva hívattak, mint kiderült, hogy akivel ordítoztam, az felelt a pártközpontban a sajtóért. Így lett állásom a televíziónál.^[6]”

1959-től volt a Magyar Televízió munkatársa, ő volt az első női tévériporter. A televízióban először a nőkről készített műsorsorozatot, amelynek címe Lányok-asszonyok volt. Riportjainak állandó visszatérő témái az egyszerű emberek sorsával, problémáival foglalkoztak. Legendás televíziós műsorában, – amelynek címe Ebédszünet volt, – a riportalanyai, a saját környezetükben beszélhettek a közszolgálati televízió nyilvánosságán keresztül, a hétköznapi életüket, munkájukat érintő gondjaikról, problémáikról. Készített riportokat híres emberekkel művészekkel is, például Gagarinnal, Jókai Annával és Várkonyi Zoltánnal.

Számos napi aktuális belpolitikai és érdekvédelmi műsor, dokumentumfilm fűződik a nevéhez.

Vezette a televízió Ifjúsági Osztályát, és igazgatója volt a Miskolci Tévéfesztiválnak. 1995-ben ment nyugdíjba.

2013 óta a MÚOSZ Tiszteletbeli tagja volt, 2019-ben Aranytoll-díjat kapott.

Magánélete

Férje Litvai Tamás mérnök volt, akivel 1968-ban kötöttek házasságot és akitől később elvált. Egyedül nevelte mozgássérült, fogyatékkal élő unokaöccsét, aki négyévesen került hozzá. Élete utolsó évtizedében Székesfehérváron élt.