1833-ban végzett teológiát a pesti főszemináriumban.
1834. augusztus 10-én Esztergomban szentelték áldozópappá. Segédlelkész Szőgyénben, majd Udvardon. Lichtenstein herceg udvari papja. 1837. szeptember 15-től a 3. (Ferdinánd de Este) huszárezred tábori lelkésze. 1845. augusztus 7-től Kopácsy József esztergomi szentszéki jegyzője.[1]
Szentszéki jegyzőként a Komáromba induló esztergomi nemzetőrök számára misézett 1848. szeptember 9-én, s ennek keretében lelkesítő beszédet is intézett hozzájuk.[2] 1848. szeptember 18-án szentmisét mondott és lelkesítő beszédet intézett a Pálóczy Tamás százados vezetése alatt táborba induló önkéntes századhoz. Palkovics Károly kormánybiztos 1849. június 25-én kelt jelentésében az osztrákok által üldözött, tántoríthatatlan hazafiként jellemezte.[3]
Mivel Hám János nem foglalta el az esztergomi érsekséget Birkés Györgybajtai plébánost nem nevezték ki Nagycéténybe.[4] 1850. október 2-tól nagycétényi plébános. 1862-ben az MTA javára (székház építése) adakozott.[5] 1865-től esperes. 1888-ban lemondott javadalmáról. 1875-ben ő áldotta meg a helyi Szentháromság-szobrot.[6]