Köztisztviselő szülők gyermekeként született, a sipeki[3] nemesi családi előnevet felmenői az 1600-as években kapták, Balás Géza irodalmi munkássága során következetesen így használta.[4] Elemi és középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben, majd Orosházán a Felső Mezőgazdasági Iskolában végezte. Az 1853-ban létesült Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézet, majd 1894-től Kertészeti Tanintézet, melyet az 1848-49 szabadságharc orvosa, Entz Ferenc alapított Budapesten, 3 éves képzést követően a végzettek oklevelet kaptak.
Az 1930-as években Schilberszky Károly professzor által irányított Növényvédelmi Tanszéken növénykórtant, azaz a növények betegségeit és kártevő rovarok ismeretét egyaránt oktatták.[5] Utóbbit a hazai rovartan kiemelkedő egyénisége Kadocsa Gyula professzor tanította, mellette, annak rovartani laboratóriumában dolgozott Balás Géza diákként, majd fizetés nélküli gyakornokként.[6] 1936-ban szerzett kertész oklevelet. majd 1936–1944 között a Kertészeti Tanintézet (1939-től Kertészeti Akadémia, 1943-tól Kertészeti és Szőlészeti Főiskola) tanársegédje, majd adjunktusa volt.
Eközben – kisebb megszakításokkal – öt és fél éven át volt katona, és a második világháborúban a Don-kanyarnál hadtáposként szolgált, miközben a természettel ismerkedett, gubacsokat gyűjtött és hozott magával hazatérésekor.[6] Kezdetben Szelényi Gusztáv zoológus, cönológus, a Rovartani Állomás (később: Növényvédelmi Intézet) senior kutatója, tapasztalt entomológusa segítette és szakmailag irányította a háborúból hazatért, idegileg megviselt fiatalembert.[6] A kertészeti növényeket károsító ízeltlábú fajokat, azok életmódját 1935-től, még hallgatóként kezdte tanulmányozni intenzíven,[7] 1936-tól hazánk és a környező országok gubacsainak gyűjtését, meghatározását, tárolását és kartotékolását "hangyaszorgalommal" végezte.
"A magyar kertek gubacsfaunája" (1938) munkája megalapozta a Deutsches Entomologisches Institut, Berlin-Dahlemmel a cserekapcsolatot, majd gubacshatározásra is felkérték.[4] Talán nem véletlen, hogy tanítványai egymás közt "Gubacs professzornak" nevezték kedvelt tanárukat![6] A kertészeti növényeken gubacsot okozó hártyásszárnyúak,[8] szúnyogok[9] és atkák[10] hazai kutatása területén végzett tevékenységével úttörő munkát.
A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola 1945-ben önállóságát átmenetileg elveszítette, az agráregyetembe olvasztották be, ekkor Balás Géza egyetemi docensi beosztást kapott. 1953-tól azonban ismét a régi nevén (Kertészeti és Szőlészeti Főiskola) folytathatta működését,[11] ekkor 1946-ban egy évre a kórtan oktatására osztották be, majd 1947 szeptemberétől ismét a rovartan előadója lett.
A növényvédelmi szakma fejlődésével egyre szélesedő ismeretanyagának oktatása szükségessé tette 1949-ben az önálló Rovartani Tanszék kialakítását (akkori nevén: Állati Kártevők Tanszék), ennek vezetésére kapott megbízást 1949-1954 időszakban, mint rendes tanár,[4] majd 1954-ben a kertészeti rovartan egyetemi tanárává nevezték ki, azonban egyetemi professzori tisztségét csak 1961-ig viselhette. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során hallgatói és fiatalabb munkatársai disszidál>tak, 1957-ben a forradalom támogatásáért megrovásban részesítették, 1961-ben elmozdították oktatói állásából, míg más vélemény szerint[4] "oktatástechnikai nézetkülönbsége" – Balás Géza a taxonómiai megközelítést preferálta a főhatósággal szemben. Valóság vagy csak indok? – Ki tudja már?). Mindenesetre a Kertészeti Kutató Intézet Gyümölcstermesztési Osztályára, Budatéténybe (ma: NAIK – Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet ), lefokozva, mint "irányító mérnök", "tudományos munkatárs" helyezték át.[4]
Közben 1964 decemberétől a Nemzeti Múzeum Állattárában[12] is dolgozott, ahová addigi gubacsgyűjteménye került, mintegy 10 ezer példány. Akkoriban Franciaország után Magyarországnak, illetve az Állattárnak lett a második leggazdagabb gubacsgyűjteménye Európában.[4] Újabb adatok szerint (2015) a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának hártyásszárnyú gubacsképződmények gyűjteménye 31.377 boríték, amely nagyobb gyűjteményrészek létrehozói között Balás Géza is szerepel.[13] A lelki megrázkódtatások, különösen a Kertészeti Egyetem kényszerű elhagyása, amely életműve szerves részét képezte, megromlott egészségi állapothoz vezetett, emiatt 56 évesen leszázalékolták (1970),[4] de nyugdíjasként is kötetlenül bejárt a Kertészeti Kutató Intézetbe és az Állattárba, ahol 1987-ig dolgozott.[6]
Kertész generációk tanulták tőle az alkalmazott rovartant az általa megalapozott módszerekkel, az általa írott jegyzetekből és könyvekből. A Tanszék megalakulását követően rövid időn belül megjelent a Kertészeti növények kártevői című stencilezett jegyzet, amelyben Balás Géza 150, míg a később megjelent Kertészeti növények állati kártevői c. könyvben (1963, 1966) már 308 kártevő életmódját tárgyalja. A későbbiekben Sáringer Gyula akadémikussal közösen megírt Kertészeti kártevők kézikönyv két kiadást ért meg (1982 és 1984).[5]
Magánélete
1944. április 27-én Budapesten házasságot kötött Sebastiani-Korányi Liviával (S-KL) egyházi szertartás szerint. Két leányuk és egy fiú gyermekük született. A temetésén Glits Márton, Sáringer Gyula és egykori tanártársa és jóbarátja, Probocskai Endre, a faiskolás szakma "pápája"[14] búcsúztatták, és római katolikus egyházi szertartással temették.[4] Balás Géza sírja az Óbudai temetőben található (9-274)[1]https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=23488. Közös sírban nyugszanak a tőle polgárilag ugyan elvált, de betegsége idején is róla szeretettel gondoskodó első feleségével (későbbi Balogh Kálmánné Sebastian-Korányi Líviával /1920-1994/).
Munkássága
Balás Géza (és más kutatók) atkákkal összefüggő (akarológiai munkáit) Horváth Edit – Kontschán Jenő – Mahunka Sándor (2010): Hungarian acarological literature. Opusc. Zool. Budapest, 2010, 41(2): 97-174.[15] gyűjtései, továbbá más, kiegészítő források alapján tekintjük át B.G. munkásságát.
(1938): A dió gubacsatkái. (Gall mites of walnut). Kertészeti Szemle, 10: 78–79.
(1939): Az alma és körte levélatkájáról. (Aboutapple and pear rust mite.) Kertészeti Szemle, 11: 248–250.
(1939): Csonthéjas gyümölcsfáink levélatkája. (Rust mite of our stone fruits.) Kertészeti Szemle, 11: 292–293.
(1939): Levélatka okozta növénybetegségek Magyarországon. Die durch Blattmilben verursachte Pflanzenkrankheiten in Ungarn. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei, 5: 52–70.
(1941): Pótlás „Magyarország gubacsai”-hoz (Cecid). [Nachtrag zu „Die Gallen Ungarns.” (Cecid.)]. Borbásia Nova 6. Budapest, 1–197.
(1941): A magyar kertek gubacsfaunája II. [Die Zoocecidien der Ungarischen Gärten]. Királyi Kertészeti Tanintézet Közleményei 7: 63–92.
(1941): Gubacsok Komárom megyéből II. Zoocecidien aus dem Komitate Komárom (Ungarn). II. – Botanikai Közlemények, 38: 56–61.
(1941): Adatok Erdély gubacsainak ismeretéhez. [Data to the knowledge of galls in Transylvania.] Botanikai Közlemények 38 (5–6): 356–360.
(1942): Levélatka okozta növénybetegségek Magyarországon. (Bp., 1942)
(1943): Az Andricus Magrettii Kieff. gubacsáról. Über die Galle Andricus Magrettii Kieff. Borbásia Nova, 18: 1-4.o.
(1948): A magyar kertek gubacsfaunája III. Die Zoocedien der ungarischen Gärten III. Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar Közleményei 12: 256–275 + iv.
1948): Die Gallmilbe der Vinca herbacea W. et K. Marcellia, 30: 249–251.o.
Emléktábla avatás egykori lakhelyén, születésének 100. évfordulóján, 2012-ben
(1950): A Vinca herbacea W. et K. gubacsatkája. (Die Gallmilbe der Vinca herbacea W. et K.) Kertészeti Kutatóintézet Évkönyve, 1: 119–121.
Kozma Pál (szerk. 1950): Szőlő műveléstan I-II. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 558 o. (B.G társszerző, 9. kiadás: 1961)
B.G. et al. (1953): Gyümölcstermeléstan I.-II. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 311 o.; 306 o.
B.G. – Mihályi Ferenc (1959): Adatok a fúrólegyek (Trypetidae) magyarországi tápnövényeinek ismeretéhez. Beiträge zur Kenntnis der Nahrpflanzen von Bohrfliegen (Trypetidae) in Ungarn. Állattani Közlemények, 47 (1-2): 45–53. https://adt.arcanum.com/hu/view/AllataniKozlemenyek_47/?pg=66&layout=s
B.G. – Tóth György (1959): Adatok kerti növényeink kártevőinek ismeretéhez. A kertészeti és szőlészeti főiskola évkönyve 1958. Annales Academiae Horti- et Viticulturae. 22: 25 o.
(1963): Kertészeti növények állati kártevői. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 446 o. (2. átdogozott és bővített kiadás: 1966, 527 o.) Az első kiadás MTA nívódíjjal kitüntetett munka.
Tiszteletére a Magyar Növényvédelmi Társaság Agrozoológiai Szakosztálya a növényvédelmi állattan területén kifejtett sikeres szakmai tevékenység elismerésére 2006-ban Balás Géza-emlékérmet alapított, amely átadására 2007 februárjában került sor, első kitüntetettje Jenser Gábor[17] (1930-2015)[18] volt.
2014-ben Újbudán, születésének 100. évfordulóján egykori lakóháza helyén emléktáblát avattak.
Bognár Sándor: A magyar növényvédelem története a legrégebbi időktől napjainkig (1030-1980). Mosonmagyaróvár: Business Assistance, Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, 1-783. o. (1994). ISBN 963 04 4544 1
Zombori Lajos: Balás Géza In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
