Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot és a teológiát Pápán végezte, majd 1930–1932-ben külföldi egyetemeken (Utrecht, Halle, Wittenberg) tanult. 1929-ben és 1930-ban lelkészképző vizsgát tett, 1933-ban Veszprémben szentelték pappá. 1932-től Balatonarácson, 1964 után Veszprémben lelkipásztor. 1943-ban Debrecenben a teológia doktora fokozatot kapott. Az 1949–1951-es években a pápai akadémián tanított. A Dunántúli Református Egyházkerület 1963-ban főjegyzővé, 1964-ben püspökké választotta. 1970 és 1975 között a Budapesti Református Teológiai Akadémián dogmatikát tanított.
Cikkei és tanulmányai egyházi lapokban jelentek meg.
Kitüntetései: Magyar Népköztársaság Zászlórendje; Munkaérdemrend; Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata; Népfront munka és Békemozgalom jelvénye. Veszprémben a Vámosi úti temetőben nyugszik.
Művei
Jer, lássuk az Úr Keresztjét. Bf., 1934.
A Szentírás ihletettsége. 1. köt. Pápa, 1943.
Hitünk igazságai. Vp., 1972.
Református konfirmáció könyv. (Tsz.) Bp., 1981.
Irodalom
Fejes Sándor: Bakos Lajos 1905–1979. = Képes Kálvin Kalendárium az 1980. évre. Bp., 1979.
Thury Etele – Hodossy Lajos: A veszprémi református gyülekezet története. Vp., 1999.