Badár Balázs (Mezőtúr, 1855. május 5. – Mezőtúr, 1939. május 14.) fazekasmester.
Élete
A fazekasságot szülővárosában tanulta Szappanos Imre korsósmesternél, 1878-tól önálló mester. Korai munkái mezőtúri használati cserépedények voltak. Működése a magyar népi fazekasság válságos korszakára esett, műveivel magasabb társadalmi osztályok ízlésének akart megfelelni. Edényeit bepecsételt mesterjellel látta el, több jelet használt. Stílusa a helybeli népi díszítés és a korai szecesszió egyéni ötvözete volt. Vevőköre főleg az alföldi mezővárosok értelmisége, úri közönsége volt.
Különös munkáival: vázáival, díszedényeivel a millenniumi kiállításon tűnt fel, ahol állami ezüstérmet nyert. Több külföldi kiállításon is részt vett és kapott kitüntetést: így Brüsszelben, Párizsban és Antwerpenben is. A magyar népies agyagművességet ő fejlesztette művészivé és tette világhírűvé.
1932-ben kerámiáinak válogatott anyagát a stockholmi múzeum vette át megőrzésre.
1939. május 14-én Mezőtúron érte a halál.
Mezőtúron emlékháza van.[1]
Jegyzetek
Források
- Magyar életrajzi lexikon [2]
- Magyar Néprajzi Lexikon [3]
- Rácz Lajos: Badár Balázs, egy magyar parasztfazekas (Magyar Iparművészet, 1911)
- Kresz Mária: A Nagykunság fazekassága (Jászkunság, 1971).
- Emlékkiállítás id. Badár Balázs születésének 140. évfordulójára a Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Házban. Mezőtúr, 1995. augusztus 26–szeptember 15.; kiállításrend. Nagy Molnár Miklós, szerk. Szűcsné Boldog Mária; Önkormányzat, Mezőtúr, 1995
- Kiss Imréné Mikes Éva: "Agyagcsodák álmodója". Badár Balázs túri műfazekas mester és családja a művészet útján; Önkormányzat, Mezőtúr, 2019 (Mezőtúri helytörténeti füzetek)