Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte, majd a BVSC birkózója lett.
1934-ben nyerte első országos bajnokságát, és ettől kezdve tizenhat éven keresztül volt jelen a magyar birkózósport élvonalában. Mindkét fogásnemben versenyzett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát. 1936 és 1950 között harmincegyszer volt magyar válogatott. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol szabadfogású nehézsúlyban kilenc induló közül ő nyerte el az aranyérmet. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le.
Budapest XVII. kerületében 2001-ben teret,[3] Kecskeméten teret és edzőcsarnokot neveztek el róla. Emléktáblája van a Krisztinavárosban (Mátray u. 5-7.)
Díjai, elismerései
Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951)[4]
A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[5]
Heltai Nándor: A reneszánsz ember. Bóbis Gyula az első kecskeméti olimpiai bajnok; Kecskeméti Olimpiai Barátok Bóbis Gyula Köre, Kecskemét, 2010 (Sporttörténeti füzetek 1.)