1970-től 17 éven át a Szekszárd-csatári kerámiaüzemben dolgozott különböző beosztásokban. A ranglétra minden fokát kipróbálta a díszítőtől a művészeti vezetőig. Ezzel párhuzamosan elkezdte saját műhelye kialakítását, s amikor munkabeosztása lehetővé tette, ott dolgozott.
A sárközi kerámiahagyományok folytatására Kresz Mária, a barcaújfalusi fehér alapon kék írókás edények megújítására Domanovszky György néprajzkutatók biztatták, elismerve a díszítésben szinte egyedülálló jártasságát, tehetségét. Az áttanulmányozott erdélyi múzeumok anyaga és a szakirodalom „hozadéka” tért vissza aztán használati tárgyain: edényeken, mokkás, teás- és étkészleteken, dísztárgyakon.
Kis műhelyét 1995 februárjában, szintén pár négyzetméternyi bemutatóteremmel bővítette, de ez sem mentette meg az állandó jövés-menéstől, ki- és becsomagolástól, vásározástól, ami – örömei mellett – bizony egyre inkább fárasztóvá vált. Hagyatékának egy részét a Wosinsky Mór Megyei Múzeum vásárolta meg, egy másik részét húga, Olti Ildikó ajándékozta a múzeumnak kiállítás céljaira.
