1938 végén részt vett Kölnben a Legényegyleti Világkongresszuson. A nácik letartóztatták, és Németország mielőbbi elhagyására késztették. 1940-től Budapest-Zuglóban, 1942-től Budapest-Ferencvárosban káplán volt. 1943. február-november között tartalékos tábori lelkész volt egy kórházvonaton.[4] 1944-től mint Bakáts téri káplán szolgált, a svéd követségről és a vatikáni nunciatúráról sok zsidónak szerzett menlevelet, és lakásán is menedéket adott. A nyilasok elfogták, de elmenekült, s a letartóztatás elől bujkálni kényszerült.
1947-1950 között az Országos Központi Katolikus Legényegylet elnöke, az Országos Actio Catholica főtitkára, 1950-től a Szent Erzsébet Karitász Központ igazgatója. 1951-től óbudai plébános és apát, majd az ekkor alapított Ecclesia Szövetkezet elnöke. 1956-1957 között az esztergomi Hittudományi Főiskola rektora. 1957-től Budapesti-újlaki plébános. 1977-től kanonok, 1978-tól esperes, 1982-től budai főesperes és a pasztorális bizottság elnöke. 1983-tól érseki helynök. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának budapesti alelnöke.