PROFILPELAJAR.COM

	Az arany virágcserép
Szerző	E. T. A. Hoffmann
Eredeti cím	Der goldne Topf
Ország	Németország
Nyelv	német
Téma	A valóság és a mese összefonódása.
Műfaj	kisregény
	Kiadás
Kiadó	Európa Könyvkiadó
Kiadás dátuma	1814, (1819-ben Hoffmann átdolgozta)
Magyar kiadás dátuma	1980, 1982, 2011
Fordító	Ifj. Gaál Mózes (1919), Horváth Zoltán (1959), Bor Ambrus (1993), Horváth Géza (2007)
Média típusa	könyv
Oldalak száma	80 (1980)
ISBN	ISBN 9630724677 (1982)
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Az arany virágcserép romantikus kisregény, melyet E. T. A. Hoffmann írt 1814-ben. A mű 12 vigíliából (virrasztásból) áll. A mű a romantikát és a realizmust állítja szembe egymással. Először 1819-ben, a Fantáziadarabok Callot modorában című kötetben jelent meg. Magyar nyelven először Ifj. Gaál Mózes fordításában jelent meg a mű, 1919-ben Az arany cserép címmel, ezt követte Horváth Zoltán fordítása 1959-ben, majd Szegő György ültette át 1972-ben magyarra, negyedik fordítását Bor Ambrus végezte 1993-ban, ötödször Horváth Géza fordította le 2007-ben.

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

Anzelmus szolid polgári karrierről álmodozik, egy napon azonban különös események történnek vele: az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anzelmus kicsinyes gondok és szegényes örömök láncolatából álló, nyomorúságos életébe. Pontosabban: ekkor fedezi fel az életben a csodásat, a meséset, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt filiszter számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anzelmus lelkéért a két ellentétes világ, a metaforikus és a realista hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szerelem javára dől el: Anzelmus feleségül veszi Szerpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Magyarul

Az aranycserép; ford. ifj. Gaál Mózes; Athenaeum, Bp., 1919 (Modern könyvtár)
Az arany virágcserép; ford. Horváth Zoltán; in: Brambilla hercegnő. Elbeszélések; vál. Gergely Erzsébet, bev. Benedek Marcell, jegyz. Szabó Ede; Európa, Bp., 1959 (A világirodalom klasszikusai)
Arany cserép / Diótörő és Egérkirály; ford. Szegő György; Creanga, Bukarest, 1972 (Minden gyermek könyve)
Az arany virágcserép; ford. Bor Ambrus; Európa, Bp., 1993 (Európa diákkönyvtár)
Az arany virágcserép; ford. Horváth Géza; Helikon, Bp., 2016 (Helikon zsebkönyvek)

Szereplők

Anzelmus, diák
Serpentina, Lindhorst legfiatalabb lánya
Veronika, Paulmann idősebbik lánya
Fränzchen, Paulmann fiatalabbik lánya
Liese Räuerin, almáskofa, boszorkány
Paulmann, segédtanító
Heerbrand, irattáros, később udvari tanácsos
Lindhorst, levéltáros
Phosphorus, Atlantisz ura
Eckstein, doktor
Angelika Oster, Veronika barátnője, egy tiszt jegyese
Conradi, boltos a Schlossgasséban
E. T. A. Hoffmann, maga az író

Anzelmus

Hoffmann leggondosabban megalkotott figurája. Anselmus szolid polgári életről álmodozik, de felborítja egy vén kofa almásládáját, aki megátkozza. Anzelmus diák a Drezdai Egyetemen, és kisegítőmunkaként írásokat másol művészi módon. Egyszer felfogadja őt egy Lindhorst nevű levéltáros, aki le akarja vele másoltatni titkos iratait. Mikor a levéltáros bevezeti lakásába Anzelmust, sok-sok csodás dolgot mutat neki, és Anzelmus beleszeret Lindhorst levéltáros egyik lányába, Serpentinába. Anzelmus végül elveszi feleségül Serpentinát, és vele együtt megkapja az arany virágcserepet, ami az örök boldogságot jelképezi.

Serpentina

Anzelmus szerelme, aki egyben Lindhorst levéltáros kígyólánya is.

A történet síkjai

A műben két sík különíthető el:

a térszerkezet síkja
- a valóság síkja: a cselekmény Drezdában történik az Elba partján, konkrét utcanevek teszik még valóságosabbá. Ez egy józan, polgári világ, aprólékos, gondos környezetrajzzal.
- metaforikus sík: az álom, a fantázia, a képzelet, a vágyak birodalmába csöppenünk. Ez a művészetek világa, „a lélek költői világa”.
időszerkezet síkja
- objektív idő: a cselekmény egy konkrét időkeretben történik kezdete, Jézus mennybemenetele (a Húsvét utáni 40. nap). A történet csaknem egy év múlva február végén fejeződik be.
- szubjektív idő: az objektív idő folyását megszakítja a szubjektív idő, mely hol a múltban (a tűzliliom kertje), hol a jövőben (Atlantisz), hol az időtlenségben (kristálygömb) érezheti magát az olvasó.

A szereplők is két síkban mozognak:

	A valóság síkja	Metaforikus sík
Anzelmus	Szegény, élhetetlen, gátlásos diák, aki józan, polgári célt tűzött ki maga elé: udvari tanácsos válhat belőle	Hódító, bátor, zseniális ifjú, hű szerelmes, álmai, vágyai józan, földi mértékkel nem mérhetők
Lindhorst levéltáros	Biztos állása van, emellett ugyanúgy él, mint a város polgárai	A Szalamandrák fejedelme
Lindhorst lányai (egyikük Serpentina)		Zöld kígyócskák, akik „tiszta kristálycsengettyű hármas hangzatán" szólnak
Liese	Egykori dajka, javasasszony, almáskofa	A Szalamandrák ellensége, boszorkány