Az IPv4-címek elfogyása

Az IPv4-címek megfogyatkozása 1995 óta

Az IPv4-címek elfogyása (tréfásan: IPcalypse[1] vagy ARPAgeddon[2]) azt jelenti, hogy egyre kevesebb szabadon felhasználható IPv4-es IP-cím áll rendelkezésre az internet központi adminisztrációjáért felelős Internet Assigned Numbers Authority (IANA), valamint az öt regionális internetregisztrátor (regional Internet registries, RIRs) számára, hogy azokat kioszthassák a végfelhasználóknak, valamint a helyi internetregisztrátorok, pl. internetszolgáltatók számára.

Az IPv4 kb. 4 milliárd IP-cím kiosztására ad lehetőséget, melyek 256, a régi terminológia szerint A osztályúnak nevezett blokk között oszlanak meg; a kiosztás /8-as (kb. 16,8 millió IP-címet tartalmazó) blokkméretét tekintve az IANA elsődleges címmezőjének kiürülését valamikor 2011 elejére jósolták.[3][4] 2011. február 1-jén a megmaradt mindössze 7 kiosztatlan blokkból (ami kevesebb az IPv4-címtér 3 százalékánál)[5] kettőt kiosztottak az APNIC-nek, az ázsiai–csendes-óceáni térség regionális internetregisztrátorának.[6][7] Az IANA irányelveivel összhangban[8] az utolsó öt megmaradó blokkból február 3-án[9] mind az öt RIR egyet-egyet kapott meg, ezzel kifogyasztva az összes globális szabad tartalékot.

Az IPv4 címmezejének kimerülése az 1980-as évek végén kezdett aggodalomra okot adni, az internet drámai növekedésének kezdetével. Az Internet Engineering Task Force (IETF) 1991 novemberében hozta létre a Routing and Addressing Group-ot (ROAD, útválasztási és címzési munkacsoport), hogy az akkori, címosztályokat használó címkiosztási rendszer skálázhatósági problémáját megoldja.[10][11]

Az előre jelzett IP-címhiány számos új technológia kifejlesztéséhez és elterjedéséhez vezetett; ezek közé tartozott még 1981-ben a címosztályokat használó hálózatkezelés, 1993-tól az osztály nélküli forgalomirányítás (Classless Inter-Domain Routing, CIDR), a hálózati címfordítás (network address translation, NAT) és az internetprotokoll 1998-ban megjelent új verziója, az IPv6.[11]

Az IPv4-címek kimerülésének problémájára egyetlen praktikus és hozzáférhető, hosszú távú megoldás ismeretes, mégpedig az IPv6-ra való átállás. Bár az IP-címek elfogyása régóta várható volt, a legtöbb internetszolgáltató és szoftvercég 2008-ban még a legelején járt az IPv6-os megoldások bevezetésének.[12] Noha a legtöbb szervezet elegendő IPv4-címmel rendelkezik, a hálózatok közötti kommunikáció biztosítása érdekében a legtöbb szervezet kárenyhítésre, például IPv6-os szerverek vagy kliensek beállítására kényszerül majd.[13] Axel Pawlik a RIPE NCC-től így fogalmazott: „aki mostanra nem rendelkezik az IPv6-ra vonatkozó tervekkel, az felelőtlen”.[14]

Számos jelentős internetes tartalomszolgáltató vett részt az IPv6-átállás első nagyszabású, nyilvános tesztjén 2011. június 8-án, az IPv6-világnap keretében.[15][16][17]

IP-címzés

IPv6 és IPv4

Egy IP-alapú hálózat minden gazdagépe, legyen az számítógép vagy hálózatos nyomtató, rendelkezik egy IP-címmel, amit használ a kommunikációhoz, akár az ugyanazon a hálózaton lévő többi gazdagéppel vagy globálisan. Az Internet Protocol version 4 32 bitje elvileg 232 (kb 4,3 milliárd) címet biztosít. Azonban az IPv4-címblokkok közül számosat speciális célokra tartanak fenn, így nem számíthatók a nyilvános IP-címek közé. Ráadásul, ha egy adott útvonalon található alhálózaton pl. 254 gép helyezhető el, de csak 20 található ott valójában, nincs mód arra, hogy fizikailag máshol elhelyezkedő gépekkel „feltöltsék a réseket” – így az IPv4-címek az elméleti lehetségesnél jóval ritkásabban helyezkednek el.[18]

Az IPv4 címzési struktúrája tehát nem biztosít elegendő nyilvánosan route-olható címet ahhoz, hogy minden internetes eszköz vagy szolgáltatás saját, egyedi IP-címet kaphasson. Az internet útválasztási infrastruktúrájának és címkiosztásának megváltoztatásával a problémát valamelyest elodázták; a címosztályokat használó hálózatkezelés, és különösen az osztály nélküli forgalomirányítás (CIDR) sokáig elodázta az IP-címek kimerülését.

Egy másik lehetőség a nagy internetszolgáltatók számára a szolgáltató-szintű hálózati címfordítás (Carrier Grade NAT, CGN). Ez az otthoni routerben is megtalálható technológia, csak nagyobb léptékben alkalmazva; lényege, hogy a szolgáltató „mögötti” előfizetők kifelé egyetlen publikus IP-címen látszódnak. Ez a technológia azonban nem skálázódik elég jól, és komoly hátránya, hogy nem engedi az előfizetői eszközök portjaihoz való külső hozzáférést. Emiatt inkább a mobilszolgáltatók alkalmazzák, ahol az egyidejű kapcsolatok száma alacsony, és nincs szükség nyilvánosan hozzáférhető portokra.[18]

Súlyosbító tényezők

Bár az IPv4-es címek elfogyásának elsődleges oka az, hogy az internet eredeti infrastruktúráját elégtelen méretűre tervezték, számos tényező erősíti tovább ezeket a hiányosságokat. Valamennyi a szűkösen rendelkezésre álló címek iránti keresletet növeli meg, gyakran a hálózat eredeti megálmodói számára előre nem látott módokon.

Mobil eszközök
Mialatt az IPv4 egyre inkább a hálózatba kötött digitális kommunikáció de facto szabványa lett, egyre olcsóbbá vált a hordozható eszközök jelentős számítási kapacitással való felruházása. A mobiltelefonok használható internetes berendezésekké váltak. A 4G eszközök új specifikációiban már megkövetelik az IPv6-címkezelést.
Állandó kapcsolatot biztosító hozzáférések
Az 1990-es években a végfelhasználói internet-hozzáférés csaknem kizárólagosan modemmel betárcsázós volt. A betárcsázós előfizetések számának gyors növekedése az IP-címek fogyását is felgyorsította, ám ezek az IP-címek nem voltak állandóak, egy-egy szolgáltató közös modemes IP-címalapjából lettek kiosztva a kapcsolat idejére – az előfizetők számának növekedésével egy-egy ilyen alapot nagyobb előfizetői bázisra osztottak szét. 2007-re azonban a szélessávú hozzáférések sok piacon már 50%-ot meghaladó penetrációt értek el.[19] A széles sávú hozzáférések állandóan aktívak, mivel az átjárókat (routereket, széles sávú modemeket) ritkán kapcsolják ki, így az internetszolgáltatók által bekebelezett IP-címek száma gyorsuló ütemben növekedett.
Demográfiai tényezők
A világ fejlettebb része több százmillió háztartást számlál. 1990-ben ezek apró töredékében volt csak jelen az internet. Mindössze 15 év elteltével e háztartások csaknem felében széles sávú kapcsolatot találhatunk.[20] Kína, India és a fejlődő országok új internetezői is az IP-címek kimerülése felé hatnak.
Alacsony hatékonyságú címhasználat
Azok a cégek, melyek az 1980-as években szereztek be IP-címeket, általában jóval több címet kaptak, mint amennyire szükségük volt – az akkori kiosztási módszer nem volt alkalmas a tényleges használat tükrözésére. A nagy cégek és az egyetemek gyakran teljes A osztályú blokkokat kaptak, mintegy 16 millió IPv4-címmel, mivel a következő kisebb kiosztható egység, egy 65 536 címből álló B osztályú blokk túl kicsi lett volna számukra.
Sok szervezet oszt ki publikus IP-címet olyan eszközök számára, melyek a helyi hálózaton kívül nem hozzáférhetőek. Globális címkiosztási nézőpontból ez kifogásolható gyakorlat, másrészről a szervezeti hálózat implementációs stratégiájában hatékony megoldást jelenthet.
Az alhálózatok kialakítása során fellépő hatékonyságcsökkenés miatt szinte sohasem lehet egy blokk összes IP-címét kiosztani. Az RFC 3194 által meghatározott host-sűrűség arány az IP-címblokkok kihasználtságának egy mértéke, amire hivatkozni szoktak a címkiosztási irányelvekben.
Virtualizáció
A hardverteljesítmény és a szerverprocesszorok funkcionalitásának növekedésével, fejlett hardverabsztrakciós rétegekkel mára lehetővé vált egyetlen számítógéphardveren több virtualizált operációsrendszer-példány futtatása. Ezek mindegyike igényelhet publikus IP-címet.

Enyhítő körülmények

Az IPv4-címek elfogyása ellen ható módszerek közé tartozik:

  • a hálózati címfordítás (NAT)
  • magánhálózati címzés használata
  • weboldalak név-alapú virtuális tárhelyekre kihelyezése
  • a regionális internetregisztrátorok szigorúbban kontrollálják a helyi internetregisztrátorok számára kiosztott címtartományokat
  • az internet régmúltjában kiosztott nagyméretű címtartományok visszaszerzése a hálózatok újraszámozásával és alhálózatok kialakításával

Több szervezet juttatott vissza nagy IP-címblokkokat. Köztük volt a Stanford Egyetem, ami 2000-ben visszaadott egy teljes A osztályt, azaz mintegy 16 millió IP-címet.[21] Hasonlóan cselekedett pl. az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, a BBN Technologies és az Interop is.[22]

A kimerülés idejére vonatkozó becslések

A 2000-es évek elején született becslések a teljes IPv4-címtartomány elfogyásáról széles tartományban ingadoztak. 2003-ban Paul Wilson (az APNIC igazgatója) kijelentette, hogy az akkori lefoglalási sebességgel a rendelkezésre álló címtartomány egy vagy két évtizedre is elegendő lehet.[23] 2005 szeptemberében a Cisco Systems tanulmánya 4-5 éven belül jósolta az IPv4-címek kimerülését.[24] A teljes elfogyás előtti utolsó évben az IPv4-foglalások egyre gyorsultak, így a trendek egyre korábbi időpontokat mutattak.

Nevezetesebb figyelmeztetések

  • 2007. május 21-én az ARIN (az észak-amerikai regionális internetregisztrátor) figyelmeztetést adott ki az internet közössége számára, hogy az IPv4-címek 2010-ben várható kimerülése miatt „az IPv6 számozási erőforrásokra való áttérés szükséges lehet az olyan alkalmazások esetében, melyek folyamatos IP-számozási erőforrásokat igényelnek az ARIN-től”.[25] Az „alkalmazásokba” beleértik az interneten lévő eszközök közötti általános összeköttetés meglétét, hiszen egyes eszközök csak IPv6-címmel rendelkeznek.
  • 2007. június 20-án a LACNIC (a latin-amerikai és karib-térségbeli regionális internetregisztrátor) felhívta a figyelmet „regionális hálózatainak IPv6-ra való átállítására” 2011. január 1-jéig, mivel az IPv4-es címek kimerülése „három éven belül várható”.[26]
  • 2007. június 26-án az APNIC (az ázsiai és csendes-óceáni térségbeli regionális internetregisztrátor) jóváhagyta a Japan Network Information Center (JPNIC) nyilatkozatát, miszerint az internet bővülésének és fejlődésének folytatásához tanácsos az IPv6-alapú internet felé elmozdulni. Figyelemmel a 2010 körül várható kimerülésre, ami nagy korlátozást fog jelenteni az internet számára.[27][28]
  • 2009. április 15-én az ARIN (Észak-Amerika) levélben értesítette az IPv4-címmel rendelkező vállalatok vezetőit, hogy az ARIN várakozásai szerint az IPv4-címtér a következő két évben ki fog merülni.[29]
  • 2009. augusztus 25-én az ARIN közös, a karibi térségben tartott rendezvénysorozatot jelentett be az IPv6-átállás népszerűsítésére. Ebben az időben az ARIN jelentése szerint kevesebb mint 10,9%-a maradt meg az IPv4-címeknek.[30]
  • A RIPE NCC (az Európáért, a Közel-Keletért és Közép-Ázsia egyes részeiért felelős regionális internetregisztrátor) éveken keresztül igyekezett az érdekelt feleket figyelmeztetni az IPv6 bevezetésének sürgősségére. 2007. október 26-án a RIPE közösség közleményt adott ki, melyben sürgeti, hogy „az IPv6 széles körű bevezetését kezeljék fő prioritásként az érdekeltek”. 2009 májusában létrehozta az IPv6ActNow.org oldalt, ahol egy helyen megtalálhatók az IPv6-tal kapcsolatos hírek, eszközök és erőforrások. A RIPE NCC szorosan együttműködik az Európai Bizottsággal, az OECD-vel, rendvédelmi szervekkel, állami és nem állami érdekelt felekkel, mint tanácsadó az IPv6-bevezetéssel és más internetes erőforrásokkal kapcsolatos ügyekben. A RIPE NCC weboldalán az IPv4 kimerülésével kapcsolatos részletes információk Archiválva 2011. február 8-i dátummal a Wayback Machine-ben olvashatók.
  • Tony Hain, a hálózati eszközöket gyártó Cisco Systems munkatársa az IANA címterületének kimerülését 2011 elejére jósolja (havi frissítés).[31] Hain jóslatai ugyanazokat a forrásadatokat használják, mint amikből Geoff Huston is dolgozott, de a trendeket más alhálózatokból számolta, és figyelembe vette az „utolsó 5” kiosztható tartományra vonatkozó eltérő kiosztási szabályokat is.[32]

A megmaradó címek kiosztása

Az IANA-tól a RIR-ek felé

Regionális internetregisztrátorok

2011. február 1-jén az IANA-nál megmaradt mindössze 7 kiosztatlan blokkból (ami kevesebb az IPv4-címtér 3 százalékánál)[5] kettőt kiosztottak az APNIC-nek, azaz az ázsiai–csendes-óceáni térség regionális internetregisztrátorának.[6][7]

Az IANA irányelveivel összhangban[8] az utolsó öt megmaradó /8-as blokkból mind az öt RIR egyet-egyet kap meg, ezzel kifogyasztva az IANA címalapját. Ez a 2011. február 3-ai ünnepségen és sajtókonferencián történt meg. Várható az is, hogy 7,5, eddig fenntartott /8-as blokkot kioszthatónak minősítenek.[33] Ezek a blokkok a becsült fél évnél lényegesen hosszabbra kitolhatják egyes RIR-ek IP-címblokkainak kifogyását.

A regionális internetregisztrátoroktól

Az IANA globális készletének kimerülése után a címek gyors fogyása a RIR-ek szintjén fog folytatódni. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az APNIC címei fognak először elfogyni, majd a RIPE következik.

2011 közepére-végére megjelenhetnek az első, IPv4-cím nélküli eszközök és szolgáltatások. Ez először a fiatal, terjeszkedő vállalatnál fog bekövetkezni, akik nem rendelkeznek hónapokra elegendő felhalmozott IP-címekkel. A kimerülés után a szolgáltatások által gyakran elvárt végpontok közötti összeköttetés (end-to-end connectivity, az internet egyik fontos tervezési alapelve) nem lesz univerzálisan elérhető kizárólagosan az IPv4-es internetet tekintve. Egy új internet kerül felállításra IPv6-címek segítségével. Az IPv6-os gazdagépek azonban nem tudnak közvetlenül kommunikálni az IPv4-es gépekkel, csak speciális átjárószolgáltatásokon keresztül. Egy kimerített, kétprotokollos internet üzemeltetése számos megbízhatósági, biztonsági és konfigurálási kérdést vet fel.[34]

Az IPv6 iránti kereslet a következő 3-4 évben meredeken nőni fog, és Geoff Huston (APNIC) szerint az átállás nem fog könnyen menni.[35] Az első regionális szintű IP-cím-elfogyásig hátralévő idő igen kevés arra, hogy az egész iparág átálljon az IPv6-ra. A helyzetet súlyosbítja, hogy míg a címek el nem fogynak, nem várható jelentős vásárlói kereslet az IPv6-os címekre. David Conrad, az IANA általános igazgatója így fogalmaz: „Gyanítom, hogy túlléptük azt az időkeretet, amikor [hálózati] zavarok nélkül megúszhattuk volna a dolgot. Most már az a kérdés, mekkora lesz a zavar.”[36] Geoff Huston szerint az IPv6-ra való átállást jóval hamarabb meg kellett volna kezdeni, hogy az IPv4-es címek elfogyása idejére az átállás „teljes” legyen, miszerint minden eszköz IPv6-képes, és az IPv4 fokozatosan kivonásra kerül.[37] Egy 2010. áprilisi tanulmány szerint a vizsgált weboldal látogatóinak mintegy 5%-a tudta elérni az IPv6-os tartalmakat,[38] ezek többsége is az IPv4-et részesítette előnyben, és átmeneti eszközökön (pl. tunneling) keresztül érte el az oldalt. 2009 decemberében az egymillió legnagyobb forgalmú weboldal kb. 0,15%-a volt elérhető IPv6-on.[39] A helyzetet bonyolítja, hogy a látogatók 0,12%-a nem tudott hozzáférni az IPv6-on és IPv4-en is hozzáférhető (dual-stacked) oldalakhoz,[40] 0,27%-a pedig a csak IPv4-en elérhető oldalakhoz.[38] Az IPv4-címek elfogyását kezelni próbáló technológiák közé tartozik a közös IPv4-cím használata (lényegében NAT-olás), IPv6 dual stacking (mindkét IP-technológia támogatása a rendszerszoftverben), az IPv4 és IPv6 közötti protokollfordítás, és a csak az egyik (tipikusan az IPv4-et) támogató routerek áthidalása tunneling használatával. Az IANA IPv4-címeinek elfogyása után megjelentek az első jelei az IPv6 felgyorsuló bevezetésének.[41]

IPv4-címek lefoglalási rátája RIR-enként

APNIC (Ázsia csendes-óceáni területei)

2011. február 9-ére az APNIC 4,05 /8 blokkal rendelkezett,[42] valamint 1,6 /8 blokkal various/ERX/Legacy címterületről.[43] Az APNIC 1,4 /8 blokkot használt fel 2011 januárjában.[44]

Az utolsó /8

Az APNIC 2011. január 31-én bejelentette, hogy 3–6 hónapon belül az utolsó /8-as blokkjánál fog tartani.[45][46] Az APNIC szerint 3-6 hónapig tartanak csak ki a címei.[47] Ezzel egyetért Geoff Huston (APNIC), Tony Haine (Cisco Systems) és Stephan Lagerholm is, akik valamennyien régóta tanulmányozzák az IPv4-címek elfogyását.[48][49][50] 2011. február 2-án az APNIC 3,16 /8-as blokkal rendelkezett,[42] nem számítva az 1,5 /8 blokkot különböző más címalapokból és az IANA által biztosított utolsó /8-as blokkot. Az APNIC 23,7 millió IPv4-címet használt fel 2011 januárjában,[44] egy /8-as blokkban pedig 16,7 millió IPv4-cím van. Lagerholm és Huston hivatalos becsléseiben a források kimerülésére továbbra is szeptemberi dátum szerepel, de ezeket túl optimistának tartják, mivel nem veszik számításba az utolsó címekért folytatott majdani versenyfutást.[51][52]

Az APNIC a szokott üzemmenetet fogja követni egészen az utolsó /8-as blokkjáig. Ettől kezdve minden helyi internetregisztrátor (LIR) számára egy /22-es blokkot tesz félre. Jelenleg mindössze 3000 LIR tartozik az APNIC alá, melyből 300 új 2010-ben csatlakozott. Mivel az utolsó /8-as blokkban 16384 /22-es blokk található, az APNIC az utolsó /8-as blokk felosztását évekig elhúzhatja, időt adva az IPv6-ra való átállásra.[53]

„RIR-shopping”

Ha az APNIC kifogyott a címekből, egyes globális jelenléttel bíró szervezetek, akik általában az APNIC-től szerzik be az IP-címeket megpróbálhatnak más RIR-ektől IP-címeket beszerezni. Ez a RIR-csereberélés csökkentheti a nyomást az IPv6 bevezetésére, ugyanakkor más RIR-ek korábbi kimerülését idézheti elő. Ezt a gyakorlatot az irányelvekről való megbeszélések során általában rosszallják, és sok, egyébként nagy címtartománnyal rendelkező felhasználónak (például országos szintű internetszolgáltatónak) nincs is nemzetközi jelenléte.

RIPE NCC (Európa, Közel-Kelet és Közép-Ázsia egyes részei)

A RIPE NCC a normál ügymenet szerint fog működni egészen a legutolsó /8 blokkig. Ezután minden helyi internetregisztrátor számára legfeljebb egy /22 blokkot fog kiosztani az IPv6-átállás elősegítésére.[54]

A várakozások szerint a RIPE NCC lesz az APNIC után a második RIR, aminek elfogynak a címei. Ez részben azért van, mert máris betelt a 188/8 blokk; más RIR-ek is kaptak hasonló blokkokat, de üresen hagyták, míg új címeket igényeltek az IANA-tól.[55]

Egy 2011. január 28-as BBC-cikkben a RIPE ügyvezető igazgatóját idézték, szerinte 2011 szeptemberében fognak elérni az utolsó /8 blokkig.[56] Más becslések 2012 közepére teszik ezt,[51] de ezt túl optimistának tartják.

ARIN (Észak-Amerika)

Az ARIN az IANA-címkészlet kifogyása után megszigorítja az IPv4-allokációkat, mintegy három hónapnyi keresletet tervez kielégíteni. Egy szervezet csak három havonta kérhet új címeket.[57] Egy /10 blokkot félretesznek az IPv6-átállás szolgáltatásaihoz, mint pl. a NAT64-hez; ha minden más forrás kimerült, ebből a /10 blokkból minden helyi RIR kaphat minden 6 hónapban egyetlen /24-es blokkot. John Curran, az ARIN munkatársa a készletek kimerülését 6–9 hónapra teszi,[58] de kiemeli a becslés pontatlanságát. Egyesek 2012 közepére teszik a kimerülés dátumát,[51] de ezeket a becsléseket optimistának tartják.

Ehhez még hozzájön az Interop által korábban birtokolt 45/8-as blokk áprilisban, az irányelvektől és az akkori helyzettől függően.[57]

LACNIC (Dél- és Közép-Amerika)

A LACNIC a szokásos módon fogja folytatni a címek kiosztását, egészen addig, míg már csak egyetlen /12 marad az IPv6-átállásra. Ebből a blokkból a helyi internetregisztrátorok már csak egyetlen, /24–/22 blokkot kaphatnak, azt is csak akkor, ha korábban nem kaptak IPv4-címet, vagy valamilyen kritikus infrastruktúra igényli az allokációt.[59]

A LACNIC 2010. december 31-i statisztikái szerint akkor 4,5 /8-as blokk volt még szabadon (beleértve az utolsó, az IANA által minden RIR-nek kiosztott /8-as blokkot is). A LACNIC becsléesi szerint 2012 júniusa és 2014 júniusa között fog kifogyni az IPv4-címekből.[60]

AfriNIC (Afrika)

Az AfriNIC használja a legkevesebb IPv4-címet, a helyi internetregisztrátorok számára történő foglalások mindössze 3%-a esik rá.[48] Mivel az AfriNIC 2010 novemberében kapott egy friss /8 blokkot,[61] és a 2011. február 3-i utolsó IANA blokkosztásban is kapott egyet. Az AfriNIC 2011. februárig IPv4-címterének csak 35%-át osztotta ki, szemben az ARIN 96%-ával,[4] tehát valószínűleg még sokáig fog tartani, míg az AfriNIC kifogy az IPv4-címekből.

Az AfriNIC végső címosztásra javasolt irányelvei 2011. februárban még nem kerültek elfogadásra. Az IANA címeinek elfogyása után a legnagyobb foglalási méret a /13 blokk lesz. Mikorra már csak egyetlen kiosztatlan /11 blokk marad, a legnagyobb foglalási egység a /22 blokk lesz.[62]

Végjáték

2008-ban megkezdődött az IPv4-címek kiosztásának utolsó szakaszát és az elfogyás utáni időszakot kezelő irányelv kidolgozása.[63]

Több javaslatot megvitattak arra nézve, hogyan lehetne csillapítani a problémákat, amiket az IPv4-címek végső szűkössége okoz majd.

A nem használt IPv4-címek visszaszerzése

Az osztály szerinti hálózatok idejében (és azelőtt) egyes szervezetek számára hatalmas IP-címblokkokat osztottak ki. Az Internet Assigned Numbers Authority (IANA) elvileg visszavehetné ezeket a címtartományokat és kisebb blokkokban visszaoszthatná őket. Az ARIN, a RIPE és az APNIC rendelkezik átruházási irányelvvel, ami lehetővé teszi címtartományok visszajuttatását, és adott címzett számára történő átadását.[64] Egy nagy hálózat címzésének átalakítása azonban idő- és pénzigényes lehet, így az érintett szervezetek valószínűleg tiltakoznának, akár jogi útra is terelve az ügyet. Ráadásul, még ha valamennyi ilyen tartományt vissza lehetne venni, az is csak ideig-óráig jelentene haladékot a címek elfogyása előtt.

Hasonlóan, kiosztottak IP-címblokkokat olyan entitások részére, melyek már nem léteznek, vagy sosem használták azokat. Mivel az IP-címek nem esnek szigorú számadás alá, komoly erőfeszítéseket igényelne a valójában nem is használt, vagy csak intraneteken használt címek felkutatása.

Egyes, korábban az IANA által fenntartott címtartományokat hozzáadtak a hozzáférhető címekhez. Voltak javaslatok az E osztályú címek kiosztására,[65][66] de a meglévő számítógépek és útválasztók operációs rendszerei és firmware-jei nem tudták volna kezelni ezeket a címeket.[67][68][69][70][71] Ezért a javaslatok nem is az E osztályú címek nyilvános hozzáférhetővé tételére irányultak, hanem arra, hogy engedélyezzék privát használatukat az olyan hálózatokban, melyek több IP-címet igényelnek, mint amit az RFC 1918 engedélyez számukra.

Szolgáltatószintű hálózati címfordítás

Az internetszolgáltatók számára nyitva áll az a lehetőség, hogy a teljes hálózatukon alkalmazzák a hálózati címfordítást (NAT), a szokásostól eltérően, amikor csak a saját és a felhasználók hálózata közötti határvonalon teszik meg ezt. Így az ügyfeleknek magánhálózati címeket oszthatnak ki, és az ügyfelek viszonylag nagy csoportjai számára kell csak egy-egy globális IPv4-címet biztosítaniuk. Ezt a technikát szolgáltató-szintű hálózati címfordításnak (Carrier Grade NAT, CGN) nevezik.[72]

Egyes országokban (pl. Oroszország) több széles sávú internetszolgáltató alkalmazza sikeresen a Carrier Grade NAT-ot; a nyilvánosan route-olható IPv4-címekért külön díjat kérnek. Hasonló módon a BlackBerry eszközöket gyártó Research In Motion (RIM) jelenleg a Blackberryk minden adatát a saját hálózati központjai felé route-olja titkosítási célból; ennek megvan az a közvetett hatása, hogy csökkenti a hálózati üzemeltetéséhez szükséges publikus IPv4-címek számát.

A szolgáltató-szintű NAT hátránya, hogy nem skálázódik elég jól, korlátozza az OSI modell adatkapcsolati rétegéhez kötődő protokollok számára hozzáférhető portok száma (kb. 65 000). Ráadásul, a NAT-olás nem minden alkalmazás számára megfelelő; ezért inkább a mobilszolgáltatók alkalmazzák, ahol az egyidejű kapcsolatok száma alacsony, és nincs szükség nyilvánosan hozzáférhető portokra.[18]

Az IP-címek piaca

Sokszor elhangzott már javaslatként, hogy ha létrehoznának az IPv4-címek adás-vételére alkalmas piacokat, az megnövelné a címek lefoglalásának hatékonyságát. A piac fő előnye az lenne, hogy az IPv4-címek kimerülése után is hozzá lehetne jutni IP-címekhez, bár ennek költsége idővel egyre növekedne. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítását a következő komoly akadályok hátráltatják:[73]

  • Az IPv4-címek piacának létrehozása csak viszonylag rövid időre késleltetné a címkészlet tényleges kimerülését, hiszen a nyilvános internet még egyre növekszik. Ez azt jelenti, hogy az új IP-címfoglalások kimerülése után legfeljebb néhány évvel abszolút értelemben is elfogynának az IPv4-es címek.
  • Az IP-címek jogi értelemben való „birtoklásának” lehetőségét explicit tagadják az ARIN és a RIPE irányelvei és az ARIN regisztrációs szolgáltatási megállapodás. Még az sem nyilvánvaló, hogy egyáltalán mely állam törvényei szerint kellene a jogi vitákat eldönteni.
  • Egy ilyen rendszer adminisztrációja kívül esik a jelenlegi regionális regisztrátorok eddigi gyakorlatán, hiányzik a szükséges tapasztalat.
  • A címek tetszőleges adás-vétele a címfoglalások töredezettségéhez vezetne, ami rendkívül megnövelné a „globális útválasztási táblázat” méretét, komoly routing-problémákat okozva a régebbi, a forgalomtovábbítási táblázat számára kevés memóriával vagy gyenge processzorral rendelkező rendszerek hálózatüzemeltetőinek. Ez a hatalmas költség, amit az IP-címeket áruba bocsátók terhelnének az internet használóira olyan negatív externália lenne, amit a piacnak kellene korrigálnia.
  • Ha azokra az IP-blokkokra korlátoznánk a kereskedelmi forgalmazást, amik elég nagyok a töredezettség elkerüléséhez, az áruba bocsátható egységek száma legfeljebb a néhány milliót érné el.
  • Egyik IP-címtartományról egy másikra átváltani igen magas költségekkel jár, ami a piaci likviditást lecsökkenti. Azok a szervezetek, akik képesek átrendezni IP-címeiket, hogy egy részüket felszabadítsák magas árat fognak követelni érte; aki megvásárolja, szintén nem lesz hajlandó profit nélkül továbbadni azokat. Egy szervezet IP-címterének állandó átszámozásának költsége összemérhető a végső megoldást nyújtó IPv6-bevezetés költségeivel.

IPv6

Az IPv6 bevezetése jelenleg az egyetlen járható megoldás az IPv4-címek elfogyásának problémájára. Az IPv6-ot az összes hálózatieszköz-gyártó és internetes szabványosító testület támogatja és megvalósítja. Az IPv6-ba foglalt számos egyéb tervezési javítás mellett a 4,3 milliárd lehetséges címet megengedő 32 bites IPv4-címformátumot 128 bitesre cserélik, ami elméletileg 3,4×1038 különböző IP-címet enged meg. Az IPv6-ot 2006 júniusa óta használják éles hálózati környezetben, miután világméretű tesztelése és értékelése (6bone) befejeződött.

Az átállás kihívásai

Az IPv4-ről való átállás legnagyobb kérdése, hogy vajon magára az IPv6-elérhetőség biztosítására kell majd több erőforrást fordítani, vagy az IPv4-címek elfogyása miatti problémák kezelésére tunnelinggel, az elavult NAT-PT mechanizmussal, IPv4 címmegosztással és alkalmazásszintű tűzfalakkal (proxy firewall). A címelfogyás elleni mechanizmusok meglehetősen komplexek és nem kívánt mellékhatásokkal járnak, ami miatt drágábban és kevésbé megbízhatóan lehet őket telepíteni és támogatni, mint a tisztán IPv6-os megoldásokat.[74] Az átmeneti megoldások szükségessége attól függ, mely nagyobb weboldalak nem lesznek IPv6-on elérhetőek. A NAT-ot nagyon bonyolulttá tehetik a hozzá kapcsolódó funkciók, mint az UPnP, a STUN, az ALG (Application-level gateway, kb. alkalmazásszintű tűzfal) és DMZ, melyek elősegíthetik bizonyos specifikus protokollok támogatását, de nehezebb megvalósítani azokat egy többrétegű, vagy az internetszolgáltató szintjén beállított NAT-ban.

További probléma az IPv4-címekkel már nem rendelkező lokális internetregisztrátorok alá regisztrált, csak IPv6-os szerverek megjelenése. Az IPv6-only szerverek megjelenése, ha egyéb kárenyhítési technikákat nem alkalmaznak, megköveteli, hogy minden klienst IPv6-ra vagy dual stack megoldásra frissítsenek.

A végfelhasználói IPv6-elérés biztosítása előtt álló legnagyobb akadályt az előfizetői vonalakon NAT-olást biztosító, IPv4-címmegosztást biztosító eszközök képezik. Ezeknek az otthoni routernek és modemeknek meg kell frissíteni a firmware-jét, hogy IPv6-kompatibilisek legyenek, vagy le kell cserélni őket. Egyes ilyen modemek bridge módban is működnek, de az IPv4-címek szűkössége miatt így is szükség lehet IPv6-kompatibilis routerre.[forrás?] [8][halott link]

A vállalati IPv6-elérés biztosítása előtt álló fő problémák a hálózatmenedzsment- és biztonsági rendszerek, hálózatmenedzsment-alkalmazások és a hálózatot használó alkalmazások IPv6-kompatibilitása.[forrás?]

Amellett, hogy összes komponens kompatibilitásának elérése költségekkel jár, más problémák is hátráltatják az IPv6 bevezetését, például az „IPv6 brokenness and DNS whitelisting” néven említett jelenség. A hálózatszintű átállást nehezíti az is, hogy az átállás hasznai és költségei nem feltétlenül ugyanannál a szervezetnél jelentkeznek.

Az APNIC régió weboldalaival kommunikálni akaró kliensek előbb-utóbb nyomást fognak kifejteni szolgáltatóikra, hogy vezessék be az IPv6-ot; ennek oka, hogy az ázsiai régió új és terjeszkedő nagy helyi internetregisztrátorai csak kevés IPv4-címhez jutnak az APNIC-tól, ezért az ottani kliensek és szerverek valószínűleg kizárólagosan IPv6-os hálózatokra fognak kerülni. Egyes téves elképzelések ellenére[75] ez olyan oldalakat is érinteni fog, melyek több mint elég IPv4-címmel rendelkeznek.

Az APNIC IPv4-címeinek elfogyása miatti problémák kezelésére addig lesz szükség, amíg az IPv6-kapcsolódás mértéke elégséges nem lesz. A legkedvezőbb forgatókönyv akkor következik be, ha még azelőtt eléri a szükséges mértéket, mielőtt bekövetkezne, hogy az ázsiai régió internetregisztrátorai kifogynak az IPv4-címekből.

Jegyzetek

  1. ↑ Az apokalipszis angol szóra utalva IPcalypse Archiválva 2011. január 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. ↑ [Az armageddon angol szóra utalva https://twitter.com/#!/ipv4countdown IPv4Countdown]
  3. ↑ Arano, Takashi: IPv4 Exhaustion Counter (English). iNetCore (INTEC Systems Institute, Inc.). (Hozzáférés: 2011. január 20.)
  4. ↑ a b Huston, Geoff: IPv4 Address Report, daily generated. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  5. ↑ a b IANA IPv4 Address Space Registry. IANA, 2011. január 4. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
  6. ↑ a b Two /8s allocated to APNIC from IANA. APNIC, 2011. február 1. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  7. ↑ a b IANA IPv4 Address Space Registry. IANA, 2011. február 1. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  8. ↑ a b Global Policy for the Allocation of the Remaining IPv4 Address Space. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  9. ↑ [1]
  10. ↑ RFC 4632
  11. ↑ a b Niall Richard Murphy, David Malone. IPv6 network administration. O'Reilly Media, Inc., xvii-xix. o. (2005). ISBN 0596009348 
  12. ↑ S.H. Gunderson: Global IPv6 Statistics - Measuring the current state of IPv6 for ordinary users (PDF), 2008. október 1. [2011. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 10.)
  13. ↑ Archivált másolat. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  14. ↑ [2][halott link]
  15. ↑ About World IPv6 Day. [2012. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 29.)
  16. ↑ World IPv6 Day - How to Participate. Internet Society. [2011. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 26.)
  17. ↑ PC Fórum: Egyetlen napig az új internet-protokollra váltanak a legnagyobb oldalak
  18. ↑ a b c Neowin.net: So, what's all this fuss about IPv4/6 anyway?
  19. ↑ Ferguson, Tim: Broadband adoption passes halfway mark in U.S.. CNET News.com, 2007. február 18. (Hozzáférés: 2010. november 10.)
  20. ↑ Projections of the Number of Households and Families in the United States: 1995 to 2010 (PDF), 1996. április 1. (Hozzáférés: 2010. november 10.)
  21. ↑ Marsan, Carolyn: Stanford move rekinds 'Net address debate. Network World. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 29.)
  22. ↑ https://www.arin.net/announcements/2010/20101020.html
  23. ↑ Exec: No shortage of Net addresses Archiválva 2008. november 23-i dátummal a Wayback Machine-ben By John Lui, CNETAsia
  24. ↑ A Pragmatic Report on IPv4 Address Space Consumption Archiválva 2011. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben by Tony Hain, Cisco Systems
  25. ↑ American Registry for Internet Numbers (ARIN) (2007-05-21). "ARIN Board Advises Internet Community on Migration to IPv6". Sajtóközlemény. Elérés: 2007-07-01. Archiválva 2007. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  26. ↑ Latin American and Caribbean Internet Addresses Registry (LACNIC) (2007-06-21). "LACNIC announces the imminent depletion of the IPv4 addresses". Sajtóközlemény. Elérés: 2007-07-01. Archiválva 2012. június 29-i dátummal az Archive.is-en Archivált másolat. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  27. ↑ Asia-Pacific Network Information Centre (APNIC) (2007-06-26). "JPNIC releases statement on IPv4 consumption". Sajtóközlemény. Elérés: 2007-07-01. Archiválva 2007. augusztus 27-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  28. ↑ Japan Network Information Center (JPNIC) (2007-06-19). "About IPv4 address exhaustion in Internet Registries" (PDF) (in japán). Sajtóközlemény. Elérés: 2007-07-01.
  29. ↑ Notice of Internet Protocol version 4 (IPv4) Address Depletion. [2010. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  30. ↑ White, Lauren. „ARIN and Caribbean Telecommunications Union Host Premier Internet Community Meeting”, 2009. augusztus 25.. [2015. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. augusztus 27.) „"The global Internet community is playing a crucial role in the effort to raise awareness of IPv4 depletion and the plan to deploy IPv6, as only 10.9% of IPv4 address space currently remains."” 
  31. ↑ Hain, Tony: IPv4 Address Pool, monthly generated (PDF). [2011. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 19.)
  32. ↑ Hain, Tony: IPv4 Address Pool observations. [2011. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  33. ↑ [3]
  34. ↑ lásd: CISCO: What Enterprises Should Do About IPv6 In 2011
  35. ↑ Fix6 – IPv6 News and information: IPv6 and Transitional Myths. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  36. ↑ Ben Arnoldy. „IP address shortage to limit Internet access” (Hozzáférés: 2010. november 13.) 
  37. ↑ Geoff Huston: IPv4 Unallocated Address Space Exhaustion, 2007. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  38. ↑ a b http://www.potaroo.net/ispcol/2010-04/ipv6-measure.html
  39. ↑ http://labs.ripe.net/Members/mirjam/content-ipv6-measurement-compilation
  40. ↑ Archivált másolat. [2017. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 19.)
  41. ↑ NetworkWorld: Suddenly everybody's selling IPv6[halott link]
  42. ↑ a b APNIC's IPv4 pool usage. [2011. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  43. ↑ Allocation Status of the Legacy /8 address blocks, 2011. február 5.
  44. ↑ a b Tech giants to enable IPv6 on "World IPv6 Day" in June
  45. ↑ puck.nether.net. puck.nether.net. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  46. ↑ Two /8s allocated to APNIC from IANA. APNIC, 2010. január 1. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  47. ↑ [c-nsp] Two /8s allocated to APNIC from IANA (39/8 and 106/8)
  48. ↑ a b Geoff Huston: The ISP Column. Potaroo.net. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  49. ↑ Tony Haine's website. Tndh.net. [2011. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  50. ↑ Stephan Lagerholm's website. Ipv4depletion.com. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  51. ↑ a b c The IPv4 Depletion site » Tool. Ipv4depletion.com. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  52. ↑ IPv4 Address Report. Potaroo.net. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  53. ↑ IPv4 exhaustion details. [2011. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  54. ↑ IPv4 Exhaustion. [2011. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  55. ↑ The IPv4 Depletion Site: Status of the various pool (2010-12-03)
  56. ↑ Net approaches address exhaustion
  57. ↑ a b IPv4 IANA Free Pool Depletion – FAQ. Arin.net. [2011. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 3.)
  58. ↑ Last of the IPv4 Addresses Allocated. www.enterprisenetworkingplanet.com, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2011. február 3.)[halott link]
  59. ↑ LACNIC Policy Manual (v1.4 - 16/12/2010). LACNIC. [2010. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  60. ↑ LACNIC Report. LACNIC. [2011. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 2.)
  61. ↑ AfriNIC receives 105/8 from IANA. AfriNIC
  62. ↑ AFPUB-2010-v4-005. AfriNIC. [2012. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  63. ↑ Proposed Global Policy for the Allocation of the Remaining IPv4 Address Space. RIPE, 2008. március 3. [2010. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 10.)
  64. ↑ [4] Archiválva 2010. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben[5][6] Archiválva 2011. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
  65. ↑ Wilson, Paul; Michaelson, George; Huston, Geoff: Redesignation of 240/4 from "Future Use" to "Limited Use for Large Private Internets" (expired draft). (Hozzáférés: 2010. április 5.)
  66. ↑ V. Fuller, E. Lear, D. Meyer: Reclassifying 240/4 as usable unicast address space (expired draft). IETF, 2008. március 24. (Hozzáférés: 2010. november 10.)
  67. ↑ Address Classes. Windows 2000 Resource Kit. Microsoft. [2007. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 14.)
  68. ↑ Hain, Tony: A Pragmatic Report on IPv4 Address Space Consumption. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 14.)
  69. ↑ van Beijnum, Iljitsch: IPv4 Address Consumption. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 14.)
  70. ↑ TCP/IP Overview. Cisco Systems, Inc. (Hozzáférés: 2007. november 14.)
  71. ↑ Intel Express 10 Switch TCP/IP Basics. Intel Corporation. (Hozzáférés: 2007. november 14.)
  72. ↑ Yamagata, I.; Miyakawa, S.; Nakagawa, A,; Ashida, H. "Common requirements for IP address sharing schemes". IETF. July 12, 2010. Hozzáférés ideje: December 3, 2010.
  73. ↑ RFC 2008
  74. ↑ Archivált másolat. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  75. ↑ [7]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az IPv4 address exhaustion című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

Read other articles:

Alexander Löhr

Alexander LöhrLöhr tahun 1939Lahir(1885-05-20)20 Mei 1885Turnu-Severin, Mehedinți, Kerajaan RumaniaMeninggal26 Februari 1947(1947-02-26) (umur 61)Beograd, YugoslaviaPengabdian Austria-Hungaria (hingga 1918) Republik Austria Pertama (hingga 1938) Jerman NaziDinas/cabangAngkatan Darat Austria-HungariaAngkatan Bersenjata AustriaAngkatan Udara Austria (1927–38)Luftwaffe (1938–45)Lama dinas1906–45PangkatGeneraloberstKomandanLuftflotte 4Army Group EOB SüdostPerang...

 

 

Jalur trem uap Rembang–Blora–Cepu

Jalur trem uap Rembang–Blora–CepuIkhtisarJenisJalur lintas utamaSistemJalur trem uapStatusTidak beroperasiTerminusRembangCepuOperasiDibuka1902Ditutup1984PemilikPT Kereta Api Indonesia(pemilik aset jalur dan stasiun)OperatorWilayah Aset IV SemarangDepo Rembang (RB) Blora (BLA) Data teknisPanjang rel72 kmLebar sepur1.067 mm (3 ft 6 in)Kecepatan operasi40 s.d. 60 km/jam Peta rute Legenda JU–RB ke Pati, Kudus, Demak Rembang RB–BJ ke Lasem, Bojonegoro Besi Lendoh ...

 

 

Olivier Jenot

Olivier Jenot Contexte général Sport Ski alpin Période active 2003-2018 Biographie Nationalité sportive Monaco Nationalité Monaco Naissance 28 février 1988 (36 ans) Lieu de naissance Monaco Taille 1,75 m (5′ 9″) Poids de forme 75 kg (165 lb) Club Monte Carlo ski club modifier  Olivier Jenot, né le 28 février 1988 à Monaco, est un skieur alpin monégasque. Biographie Il prend part à ses premières courses FIS lors de l'hiver 2003-2004. Il entre dans...

Victoria Silvstedt

Victoria Silvstedt Victoria Silvstedt lors du Festival de Cannes 2019. Données clés Nom de naissance Karin Victoria Silvstedt Naissance 19 septembre 1974 (49 ans) Skellefteå, Suède Caractéristiques physiques Taille 180 cm CarrièreCarrière PDA de l’année 1997 Stacy Sanches Karen McDougal modifier Karin Victoria Silvstedt, simplement dite Victoria Silvstedt, née le 19 septembre 1974 à Skellefteå (Suède), est une mannequin, actrice, chanteuse, présentatrice, reine de beauté...

 

 

Символическое мышление

Эта статья — о симптоме психических расстройств. О направлении в искусстве см. Символизм. Пример символического мышления: больной Н. требовал от врача немедленно отнести городскому главе его требование в виде красной звезды на белом фоне с буквой Д по центру. ...

 

 

انتخابات المجلس الوطني الاتحادي 2011

انتخابات المجلس الوطني الاتحادي 2011معلومات عامةالبلد الإمارات العربية المتحدة الاختصاص الإمارات العربية المتحدة بتاريخ 24 سبتمبر 2011 تنافس على منصب عضو المجلس الوطني الاتحادي الإماراتي انتخابات المجلس الوطني الاتحادي 2006 انتخابات المجلس الوطني الاتحادي 2015 تعديل - تعديل مص...

Anzhu Islands

Island group in Far Eastern Federal District, RussiaAnzhu Islands Oстрова Анжу (Russian)Анжу арыыларa (Yakut)Island groupTemp aerodromeAnzhu IslandsShow map of Sakha RepublicAnzhu IslandsShow map of RussiaCoordinates: 75°28′30″N 143°2′30″E / 75.47500°N 143.04167°E / 75.47500; 143.04167Country RussiaFederal subjectFar Eastern Federal DistrictRepublicYakutiaGovernmentWebsitehttp://government.ru/en/ The Anzhu Islands or Anjo...

 

 

Tracey Holmes

Australian journalist Tracey HolmesHolmes and husband Stan Grant in 2008Born1966SydneyNationalityAustralianOccupationJournalistSpouseStan Grant[1]Children3[2] Tracey Holmes (born 1966), an Australian journalist, is a presenter on ABC NewsRadio, since January 2014, with an extensive career in television and radio, specialising predominantly in sport. Career Born 1966 in Sydney to a surfing family Holmes began her work in 1989 as a journalist at the Australian Broadcasting Corpo...

 

 

UGM-96 Trident I

UGM-96 Trident I, atau Trident C4 adalah sebuah peluru kendali / rudal balistik Amerika yang diluncurkan Submarine, dibangun oleh Lockheed Martin Space Systems di Sunnyvale, California. Pertama digunakan pada tahun 1979, Trident I menggantikan rudal Poseidon. Ini sudah pensiun pada tahun 2005, [2] yang telah digantikan oleh Trident II. Trident I adalah tiga tahap, rudal berbahan bakar padat. Referensi Wikimedia Commons memiliki media mengenai Trident missile. lbsSistem penggolongan peluru ke...

P200

For the American airplane, see Bellanca P-200. For the German flying boat project, see Blohm & Voss P 200. In neuroscience, the visual P200 or P2 is a waveform component or feature of the event-related potential (ERP) measured at the human scalp. Like other potential changes measurable from the scalp, this effect is believed to reflect the post-synaptic activity of a specific neural process. The P2 component, also known as the P200, is so named because it is a positive going electrical po...

 

 

Nicéphore Soglo

Beninese politician Nicéphore SogloSoglo in 20125th President of BeninIn officeApril 4, 1991 – April 4, 1996Preceded byMathieu KérékouSucceeded byMathieu Kérékou Personal detailsBorn (1934-11-29) November 29, 1934 (age 89)Badou, French TogolandPolitical partyRenaissance Party of BeninSpouse Rosine Vieyra Soglo ​ ​(m. 1958; died 2021)​ChildrenLéhady SogloGaniou SogloSignature Nicéphore Dieudonné Soglo (born November 29, 19...

 

 

Министр иностранных дел Грузии

Министр иностранных дел Грузии (груз. საქართველოს საგარეო საქმეთა მინისტრი) — глава внешнеполитического ведомства Грузии. Министр иностранных дел Грузии назначается на должность и отстраняется от должности Президентом Грузии. Текущий министр —...

哈萨克斯坦总统

此条目序言章节没有充分总结全文内容要点。 (2019年3月21日)请考虑扩充序言，清晰概述条目所有重點。请在条目的讨论页讨论此问题。 哈萨克斯坦總統哈薩克總統旗現任Қасым-Жомарт Кемелұлы Тоқаев卡瑟姆若马尔特·托卡耶夫自2019年3月20日在任任期7年首任努尔苏丹·纳扎尔巴耶夫设立1990年4月24日（哈薩克蘇維埃社會主義共和國總統） 哈萨克斯坦 哈萨克斯坦政府...

 

 

Horor kesintasan

Artikel ini adalah bagian dari seri:Permainan video Pelantar Dingdong Konsol permainan Konsol video rumah Permainan elektronik Konsol genggam Permainan ponsel Permainan daring Permainan PC Linux Mac Genre Laga Berhantam Bertarung Arung pelantar Bertahan hidup Siluman Bertahan hidup horor Petualangan Bermain peran Bermain peran laga Bermain peran taktik Simulasi Konstruksi dan manajemen Simulasi kehidupan Olahraga Kendaraan Strategi Bertarung daring banyak pemain Strategi waktu nyata Taktik wa...

 

 

Kabupaten Sanggau

Kabupaten SanggauKabupatenJembatan Tayan SanggauKeraton TayanIstana Surya Negara LambangPetaKabupaten SanggauPetaTampilkan peta KalimantanKabupaten SanggauKabupaten Sanggau (Indonesia)Tampilkan peta IndonesiaKoordinat: 0°06′N 110°36′E / 0.1°N 110.6°E / 0.1; 110.6Negara IndonesiaProvinsiKalimantan BaratTanggal berdiri-Dasar hukumUndang–undang Darurat Nomor 3 Tahun 1953Hari jadi7 April 1616[1]Ibu kotaKapuas[2]Jumlah satuan pemerintahan Daft...

Stephanie Mawuli

Stephanie Mawuli馬瓜ステファニーMawuli pada 2019No. 33 – Toyota AntelopesPosisiC/FLigaLiga Basket Putri Asia, FIBA 3X3Informasi pribadiLahir25 November 1998 (umur 25)Toyohashi, AichiKebangsaan JepangTinggi5 ft 11 in (1,80 m)Berat172 pon (78 kg)Informasi karierSekolah menengah atas Oka Gakuen (Shōwa-ku, Nagoya) Karier bermain2017–sekarangRiwayat karier2017-kiniToyota Antelopes Prestasi dan pencapaian karier Juara Perguruan Tinggi Jepang (...

 

 

Piagam Sosial Eropa

Anggota Piagam tahun 1961 dalam warna hijau muda; anggota Piagam Reivisi dalam warna hijau tua; negara non-anggota Dewan Eropa dalam warna abu-abu Piagam Sosial Eropa adalah sebuah perjanjian Dewan Eropa yang dibuka untuk penandatanganan pada 18 Oktober 1961 dan mulai berlaku pada 26 Februari 1965, setelah Jerman Barat menjadi negara kelima yang meratifikasi perjanjian ini dari antara 13 negara yang telah menandatanganinya. Pada 1991, 20 negara telah meratifikasi perjanjian ini.[1] Re...

 

 

Japan Mobility Show

Ne pas confondre avec Tokyo Auto Salon Cet article est une ébauche concernant l’automobile. Vous pouvez partager vos connaissances en l’améliorant (comment ?) selon les recommandations des projets correspondants. ジャパンモビリティショーJapan Mobility Show ジャパンモビリティショーJapan Mobility Show Type Salon automobile Pays Japon Localisation Tokyo Big Sight, Ariake, Kōtō-ku, Tokyo Coordonnées 35° 38′ 54″ nord, 140° 02′ ...

Faris Odeh

Artikel ini sebatang kara, artinya tidak ada artikel lain yang memiliki pranala balik ke halaman ini.Bantulah menambah pranala ke artikel ini dari artikel yang berhubungan atau coba peralatan pencari pranala.Tag ini diberikan pada Desember 2022. Faris OdehBerkas:Faris odeh03a.jpgGambar ikonik Odeh sedang melempari batu ke sebuah tank Pasukan Pertahanan Israel di Jalur Gaza, 29 Oktober 2000LahirDesember 1985Jalur GazaMeninggal8 November 2000 (usia 14)KebangsaanPalestina Faris Odeh (bahasa Arab...

 

 

Patrick Allan Fraser

Scottish painter and architect Self-portrait Patrick Allan Fraser HRSA (born Patrick Allan; 1813 – 1890) was a Scottish painter and architect. Biography Allan was born in Arbroath in 1813, a son of weaving merchant Robert Allan. He began training as a solicitor but was then indentured in his grandfather's house-painting business, and was encouraged to study at the Trustees' Academy at the end of his apprenticeship. There he met Robert Scott Lauder and accompanied him to Rome in the mid-...