Az Egyesült Államok haditengerészetének hírszerző szolgálata (Office of Naval Intelligence, ONI) kettős alárendeltségben, az Amerikai Védelmi Minisztérium és a Védelmi Hírszerző Ügynökség irányításával tevékenykedik. Az amerikai Hírszerző Közösség tagja. Feladata haditengerészeti információk szerzése és ezek gyors eljuttatása a döntéshozókhoz.
Munkatársai között aktív szolgálatot teljesítők, tartalékosok és polgári szakértők vannak. Fontos feladata a potenciális ellenfelek haditengerészeti egységei (hajók, tengeralattjárók, repülőgépek) mozgásának folyamatos követése a meglepetésszerű támadás kizárása érdekében. Működési területe még az információszerzés a fegyverekről, fegyverrendszerekről, ezek proliferációjáról és a nemzetbiztonságilag veszélyes tengeri csempészetről és más illegális tevékenységekről.
Története
Az polgárháború befejezése után az Amerikai Egyesült Államok kormányzata csak az 1880-as években ismerte fel, hogy az országnak szüksége van modern haditengerészetre. A meginduló munka egyik főszereplője Theodorus Bailey Myers Mason hadnagy volt, aki síkraszállt egy haditengerészeti hírszerző egység kialakítása érdekében is, majd az új szervezet, az ONI vezetője lett.[1]
Az ONI haditengerészeti attasékat küldött a vezető nagyhatalmakhoz, hogy olyan információkat gyűjtsenek, amelyek alkalmasak lehetnek az amerikai haditengerészet modernizálására. A szervezet így nagy szerepet játszott az addig főleg fából épült hajókból álló amerikai hajóhad világszínvonalúra fejlesztésében.
1916-ban, az első világháború idején a kongresszus jóváhagyta az ONI költségvetésének, személyi állományának jelentős fejlesztését, és feladatául szabta az amerikai kikötők védelmét is az ellenséges titkosszolgálati és diverziós behatolástól. Az ONI megkezdte a rádióösszeköttetések és a levélforgalom megfigyelését is a titkos katonai információk kiszivárgásának megakadályozása érdekében.
A második világháború idején a szervezet további jelentős fejlődésnek indult. Egyik részlege, a Special Activities Branch létfontosságú információkat szerzett be a német U-boat technológiáról és műveletekről a hadifoglyok kihallgatása révén. Az ONI ezerszámra készítette az ellenséges hajók és repülők felismeréséhez szükséges képeket és kézikönyveket a haderő számára. A fényképeket kiértékelő központja ilyen szakértelmű személyzetet képzett ki a flotta számára, valamint hírszerző iskolákat működtetett.
A második világháború befejeződése után, 1946-ban a harci felderítő egységek helyébe megalakították a műveleti hírszerző részleget Operational Intelligence Section. Az 1957-ben létrehozott Navy Field Operational Intelligence Office (NFOIO), a hidegháború körülményei között kamatoztatta az ellenséges flották mozgásának rádióelektronikai (SIGINT) megfigyelésében szerzett világháborús tapasztalatokat.
Új lendületet kapott a tudományos-technikai fejlődés is. Már 1945-től alkalmaztak civil szakértőket ilyen célokra. Az egyik legfontosabb szakterület az akusztikus hírszerzés volt, az ellenséges tengeralattjárók megfigyelése érdekében. A stratégiai nukleáris rakétákkal felszerelt szovjet tengeralattjárók követésére hozták létre a Sound Surveillance System (SOSUS) rendszert. 1968-ban és 1972-ben további szervezeti változtatásokra került sor. (Navy Scientific and Technical Intelligence Center – NAVSTIC, majd Navy Reconnaissance and Technical Support Center – NRTSC).
A hidegháború idején építette ki az ONI a szonárral felszerelt bójákból álló, gigantikus globális óceán-megfigyelő rendszerét (Ocean Surveillance Information system – OSIS). Ez a Hírszerző Közösség más szervezeteinek és a szövetségesek főleg part-menti radar-eszközeinek együttműködésével folyamatosan követhette az ellenséges flották és tengeralattjárók mozgását.
A nagy sikerek mellett a szervezet kudarcokat is elszenvedett. 2006-ban például egy kínai tengeralattjáró hosszabb ideig észrevétlenül követte egy amerikai repülőgép-hordozó harccsoport útját és tevékenységét. Ez az amerikaiak tudomása szerint a szovjeteknek annak idején soha nem sikerült, és a kínaiakat még kevésbé tartották képesnek ilyen akcióra.[2][3]
Szervezete
A haditengerészet hírszerzése szerves része a Hírszerző Közösségen belül a katonai hírszerző ügynökségek csoportjának. Megszerzett információi eljutnak a hadműveleti egységekhez, a Védelmi Minisztériumhoz, és a többi országos hatáskörű nemzetbiztonsági szolgálat tengerészeti hírigényének kielégítése is a feladata. A Haditengerészeti Biztonsági Csoport (Naval Security Group - NSG) rádióelektronikai hírszerzést folytat (SIGINT).[4]
Az ONI szakemberei tanulmányozzák és elemzik az idegen felszíni hadihajók tervezését és konstrukcióját, akusztikus információgyűjtés útján az idegen szenzorrendszereket, óceáni figyelő rendszereket, az idegen tengeralattjárók támaszpontjait és a tengeralatti fegyverrendszereket. Az ONI adatokat szolgáltat a haditengerészeti légierő részére az ellenséges tengerészeti rakéta- és harcászati repülő kapacitásról.[4]
A szervezet adatokat gyűjt a nemzetközi tengeri kereskedelmi konfliktusokról, a tengeri kábítószer-kereskedelemről, tiltott halászatról, az óceánok vizének radioaktív szennyezéséről, a fegyverkereskedelemről, a kalózkodásról és a tengeri terrorizmusról.[4]
Az ONI laboratóriumai részt vesznek az új fegyverrendszerek és hatékony ellenlépések kifejlesztésében is.[4]
A haditengerészet titkosszolgálatának nevezetessé vált tagjai
↑Hajma:Hajma Lajos: Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálatai. In Dr. Héjja István (ed): Külföldi hírszerző és biztonsági szolgálatok (egyetemi tankönyv). Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. 2007.
↑ONI:Az ONI története (angol nyelven). [2012. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 11.)
Wyman H. Packard: A Century of U.S. Naval Intelligence. Office of Naval Intelligence – Naval Historical Center, Washington DC 1996, ISBN 0-945274-25-4
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Office of Naval Intelligence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.