Az Amerikai Egyesült Államok elnökjelöltjeinek listája (1789–1852)

Kapcsolódó lista: Az Amerikai Egyesült Államok elnökjelöltjeinek listája (1856–jelenleg)

Ez a lista tartalmazza az Amerikai Egyesült Államok elnökjelöltjeit 1789 és 1852 között. Az első választást 1788–1789-ben tartották, amelyet a második 1792-ben követett.

A 12. alkotmánymódosítás 1804-es elfogadása előtt minden elektornak két szavazata volt, amik között nem volt megkülönböztetve, hogy melyiket szánják az elnökre vagy az alelnökre. Ebben a rendszerben a legtöbb szavazatot kapó jelölt lett az elnök, a második helyezett pedig az alelnök.[1] Az alkotmánymódosítás után az elektorok egy-egy szavazatot adtak le a az elnökre és az alelnökre. Minden elnöknek volt egy alelnökjelöltje, akivel együtt indult a posztért.[1] 1824 óta számolják az állampolgárok által leadott szavazatokat is, bár ennek nincsen közvetlen befolyása az elnök kilétére.[2]

Lista

Év Független (Föderalista támogatással) Egyéb
1789 George Washington (Vir.) – John Adams (MA.) John Jay, Robert H. Harrison, John Rutledge, John Hancock, George Clinton, Samuel Huntington,

John Milton, James Armstrong, Benjamin Lincoln, Edward Telfair

1792 George Washington (Vir.) – John Adams (MA.) George Clinton, Thomas Jefferson, Aaron Burr
Év Demokrata-Republikánus Párt Föderalista Párt Egyéb
1796 Thomas Jefferson (Vir.)[a] – Aaron Burr (NJ) John Adams (Mass.) – Thomas Pinckney (SC) Thomas Pinckney, Aaron Burr, Samuel Adams, Oliver Ellsworth,

George Clinton, John Jay, James Iredell, Samuel Johnston, George Washington, John Henry, Charles Cotesworth Pinckney

1800 Thomas Jefferson (Vir.) – Aaron Burr (NJ) John Adams (Mass.) – Charles Cotesworth Pinckney (SC) John Jay
1804 Thomas Jefferson (Vir.) – George Clinton (NY) Charles Cotesworth Pinckney (SC) – Rufus King (Mass.)
1808 James Madison (Vir.) – George Clinton (NY) Charles Cotesworth Pinckney (SC) – Rufus King (Mass.)
1812 James Madison (Vir.) – Elbridge Gerry (MA)[b] DeWitt Clinton (Vir.)[c] – Jared Ingersoll (Con.)
1816 James Monroe (Vir.) – Daniel D. Tompkins (NY) Rufus King (Mass.) – John Eager Howard (Mar.)[d]
1820 James Monroe (Vir.) – Daniel D. Tompkins (NY) Ellenfél nélkül[e]
Év Demokrata-Republikánus Párt Demokrata-Republikánus Párt Egyéb[f]
1824 Andrew Jackson (TN)[f] – John C. Calhoun (SC) John Quincy Adams (Mass.)[f] – John C. Calhoun (SC) William H. Crawford (GA) – Nathaniel Macon (NC)
Henry Clay (KY) – Nathan Sanford (NY)
Év Demokrata Párt Nemzeti Republikánus Párt Egyéb
1828 Andrew Jackson (TN) – John C. Calhoun (SC) John Quincy Adams (Mass.) – Richard Rush (PA)
1832 Andrew Jackson (TN) – Martin Van Buren (NY) Henry Clay (KY) – John Sergeant (PA) John Floyd – Henry Lee (Nullifier Párt)
William Wirt – Amos Ellmaker (Anti-Masonic Párt)
Év Demokrata Párt Whig Párt[g] Egyéb
1836 Martin Van Buren (NY) – Richard M. Johnson (Vir.) William Henry Harrison (OH) – Francis Granger (Con.) Hugh L. White (TN) – John Tyler (Vir.)[g]
Daniel Webster (Mass.) – Francis Granger (Con.)[g]
W. P. Mangum (NC) – John Tyler (Vir.)[g]
1840 Martin Van Buren (NY) – alelnökjelölt nélkül[h] William Henry Harrison (OH) – John Tyler (Vir.) James G. Birney – Thomas Earle (Szabadság)
1844 James Knox Polk (TN) – George M. Dallas (PA)[i] Henry Clay (KY) – Theodore Frelinghuysen (NJ) James G. Birney – Thomas Morris (Szabadság)
1848 Lewis Cass (MI) – William O. Butler (KY) Zachary Taylor (LA) – Millard Fillmore (NY) Martin Van Buren – Charles F. Adams (Free Soil)
1852 Franklin Pierce (NH) – William R. King (NC) Winfield Scott (NJ) – William A. Graham (NC) John P. Hale – George Washington Julian (Free Soil)
Daniel Webster – Charles Jones Jenkins (Union)[j]

Megjegyzések

  1. ↑ Jefferson az akkori szabályok szerint az alelnök lett
  2. ↑ Az eredeti alelnökjelölt John Langdon volt, de elutasította a jelölést.
  3. ↑ Clinton az Északi Demokrata-Republikánus Párt tagja volt. Hivatalosan nem jelölte a Föderalista Párt, de támogatták őt.
  4. ↑ A Föderalisták nem indítottak jelöltek 1816-ban, de szavazataikat Kingre és John Eager Howardra adták le.
  5. ↑ A Föderalista Párt nem állított jelöltet, így lényegében a megrendezése előtt eldőlt a választás. Egy elektor ennek ellenére John Quincy Adams-re szavazott.
  6. ↑ a b c A Demokrata-Republikánus Párt nem tudott egy jelölt mögé beállni ebben az évben, így négy jelöltjük is kapott elektori szavazatot.
  7. ↑ a b c d A Whig Párt nem tudott egy jelöltet állítani, de minden államban csak egy elnökjelöltet indítottak. Harrison kapta a legtöbb államban a legtöbb szavazatot.
  8. ↑ Nem nevezett a Demokrata Párt hivatalos alelnök jelöltet, de Richard Mentor Johnson kapta a legtöbb szavazatot az alelnöki posztra a párt tagjai közül
  9. ↑ Silas Wright volt az eredeti alelnökjelölt, de elutasította a lehetőséget
  10. ↑ Miután kikapott az előválasztáson, Webster engedélyezte, hogy harmadik pártok jelöljék a pozícióra. Ennek ellenére ő nem ismerte el, hogy jelölt lenne. Ugyan még a választás előtt meghalt, Winfield Scott ellenzői rá szavaztak.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Neale, Thomas H.: Contingent Election of the President and Vice President by Congress: Perspectives and Contemporary Analysis. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)
  2. ↑ The Electoral College (angol nyelven). National Archives, 2019. május 20. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)