Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (angolul: Supreme Court of the United States, gyakori betűszóval: SCOTUS) az Egyesült Államok legfelső szintű fellebbviteli bírósága, amely egyben az alkotmánybírósági funkciót is ellátja. A bíróság székhelye Washingtonban van. Élén John G. Roberts, a legfelsőbb bíróság főbírája (angolul: Chief Justice) áll; a bíróság munkájában még nyolc társbíró (angolul: Associate Justice) vesz részt. A bíróság a szövetségi igazságszolgáltatási rendszer része, de határozataiban felülbírálhatja az egyes államok bíróságainak döntéseit is. Működésére az alkotmányos felhatalmazást az Alkotmány III. cikkelye adja.[1]
Alkotmányos felhatalmazás
A legfelsőbb bíróság megalkotására az alkotmányos felhatalmazást az Egyesült Államok alkotmányának harmadik cikkelye adja, amely kimondja, hogy „Az Egyesült Államok bírói hatalma a Legfelsőbb Bíróságot és olyan alsóbb bíróságokat illet, amelyeket a Kongresszus időről-időre megállapít és megalkot.”[1]
Története
Az 1787-es alkotmányozó konvenció küldöttei fektették le a szövetségi igazságszolgáltatás alapjait, amikor a törvényhozó és a végrehajtó ágak közötti hatalommegosztásról tárgyaltak. A kormányzat „harmadik ágának" létrehozása új elképzelés volt; az angol hagyományban az igazságszolgáltatási ügyeket a királyi (végrehajtó) hatalom aspektusának tekintették. Az erős központi kormányzat létrehozásával nem egyező küldöttek eleinte azzal érveltek, hogy a szövetségi törvényeket az egyes tagállamok bíróságai is betartathatják, míg mások – köztük James Madison – egy országos igazságügyi szervezet felállítását szorgalmazták, amely a szövetségi törvényhozás által választott bíróságokból állna. Azt is javasolták, hogy az igazságszolgáltatás vállaljon szerepet a végrehajtó ág hatalmának korlátozásában, ami a vétójogot és a törvények felülvizsgálatának jogát illeti. Az alkotmányozók végül úgy kötöttek kompromisszumot, hogy az igazságszolgáltatásnak csak általános körvonalait vázolták fel az Egyesült Államok Alkotmányának harmadik cikkelyében, és a szövetségi igazságügyi hatalmat „egy legfelsőbb bírósághoz és olyan alacsonyabb szintű bíróságokhoz rendelték, amilyeneket a Kongresszus időről időre előírhat és felállíthat".[2][3] Nem határozták meg pontosan sem a Legfelsőbb Bíróság hatásköreit és előjogait, sem az igazságszolgáltatás egészének szervezetét.
Az Egyesült Államok 1. kongresszusa a szövetségi igazságszolgáltatás részletes felépítéséről gondoskodott az 1789. évi bírói törvény alapján. A Legfelsőbb Bíróságnak, az ország legfelsőbb bírósági bíróságának a nemzet fővárosában kell ülnie, és kezdetben egy főbíróból és öt bíróból állna. A törvény az országot bírói körzetekre osztotta, amelyeket hálózatokká alakítottak. Az igazságszolgáltatási bírókat kötelezték "körözni" és évente kétszer körzeti bíróságot tartani a kijelölt bírói körzetben.[4]
Az alkotmány nem írja elő a legfelsőbb bíróság bíráinak számát, és a főbírót is csak érintőlegesen említi. A bíróság tagjait az elnök nevezi ki, de tisztüket csak a szenátus jóváhagyásával foglalhatják el. A bírák kinevezése élethosszig tart; őket tisztségükből csak akkor lehet elmozdítani, ha valamilyen bűncselekményt vagy kihágást követnek el, és akkor is csak kongresszusi eljárás révén. A bírák fizetését nem lehet csökkenteni.[1]
.jpg)
.jpg)
