PROFILPELAJAR.COM

	Az őrület hegyei
Szerző	Howard Phillips Lovecraft
Eredeti cím	At the Mountains of Madness
Ország	Egyesült Államok
Nyelv	angol
Műfaj	horror
Sorozat	Cthulhu Mythos
	Kiadás
Kiadó	Astounding Stories
Kiadás dátuma	1936 február-április
Magyar kiadó	Móra Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma	1995
Fordító	Sóvágó Katalin
	A Wikimédia Commons tartalmaz Az őrület hegyei témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az őrület hegyei Howard Phillips Lovecraft horror kisregénye, melyet 1931 februárja és márciusa között írt. Farnsworth Wright(wd), a Weird Tales szerkesztője túl hosszúnak találta és megtagadta a mű kiadását. A mű 1936 februárjától áprilisáig folytatásokban jelent meg az Astounding Stories magazinban.^[1] 2010-ben bejelentették, hogy filmet fognak forgatni a történet alapján, melyet Guillermo del Toro fog rendezni.

S.T. Joshi Lovecraft-kutató szerint a kisregény a Cthulhu mítosz demitizálását jelenti, mivel először magyarázza el a természetfölöttit tudományos módszerekkel. Így megtudjuk, hogy a régi „istenek” (mint pl. Cthulhu) igazából űrlények, melyek több milliárd évvel ezelőtt jöttek el a Földre. Lovecraft több olyan tudományos elméletet használt fel, melyek akkoriban forradalminak számítottak. Ide sorolható a kontinensek tektonikus mozgása, Pangea szétszakadása, a Hold kialakulása, valamint a prekambrium és az archaikum korszakok említése (habár azóta e korszakok definíciója már megváltozott).

A tudomány bemutatása ellenére Lovecraft továbbra is használta az okkult elemeket és a mágiát írásaiban élete végéig, vagyis a kisregény nem jelent szakadást előbbi és későbbi művei között.^[2]

Ihlet

Lovecraftet mindig is érdekelték az antarktiszi expedíciók. S.T. Joshi szerint „Lovecraftet elkápráztatta az antarktiszi kontinens legalább 12 éves kora óta, amikor több rövid fogalmazást írt az antarktiszi kutatókról”.^[3] 9 éves korában, elolvasván W. Clark Russell 1887-ben írt könyvét, A befagyott kalózt, több mesét írt antarktiszi színhellyel.^[4]

1920-ban az Antarktisz volt az utolsó olyan hely a Földön, melyen még tágas területek voltak melyeken ember még soha nem volt. A korabeli térképeken több fehér lyuk volt található, melyeket Lovecraft kitölthetett fantáziájával.^[5]

Richard Evelyn Byrd első expedíciója 1928-1930 között történt meg. Lovecraft gyakran emlegette a felderítőt leveleiben, egyikben megjegyezve, hogy „a Byrd-expedíció geológusai több olyan fosszíliát találtak, melyeknek tropikus múltjuk volt”.^[6]

A mű legnyilvánvalóbb irodalmi forrása Edgar Allan Poe Arthur Gordon Pym, a tengerész(wd) 1838-ban írt kalandregénye volt, melynek végső fejezete az Antarktiszon történik. Szövegében Lovecraft kétszer idézi elő Poe „zavaró és enigmatikus” meséjét, valamint kölcsönveszi a „Tekeli-li” frázist a regényből. Lovecraft megírta, hogy kisregénye végével ugyanazt a hatást akarta kelteni, mint amit Poe elért a Pym-ben.^[7]

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

A cselekmény első személyben lett írva. William Dyer geológus, a Miskatonic Egyetem professzora, beszámolót ír az elmúlt expedíciója eddig titkolt részleteiről. Ezzel akarja elérni, hogy meggyőzzön másokat, ne menjenek hasonló kutatóútra az Antarktiszon. A korábbi expedíciójukon Dyer és társai fölfedeztek fantasztikus és szörnyű romokat, valamint egy veszélyes titkot egy hegy mögött, mely magasabb volt a Himalájánál.

A csoport, mely felfedezte és átrepülte a hegyet tizennégy ősi életformát talált, melyek teljesen ismeretlenek voltak a tudomány számára, és azt se tudták eldönteni, hogy állatok-e vagy növények. Hat példány erősen meg van károsítva, de a többiek érintetlennek néztek ki. A geológiai réteg, melyben megtalálták őket, túl korainak tűnik ahhoz, hogy a lények természetesen fejlődhettek volna ki az evolúció során. Mivel nagyjából hasonlítanak a Necronomicon által leírt mitikus lényekre, elnevezik őket Nagy Öregeknek.

Amikor a főcsoport elveszti a kapcsolatot a hegynél tartózkodó csoporttal, Dyer és a többiek elutaznak a táborig, hogy megtudják, mi történt. A tábor föl lett dúlva és az összes ember, még a kutyák is, le lettek mészárolva. Csak egy ember és egy kutya hiányzott. A közelben találnak hat csillag alakú dombot, mindegyik mellett egy Nagy Öreg el lett temetve. A többi élőlény eltűnt.

Dyer és az egyik egyetemista, Danforth, repülővel a hegy fölé szállnak, amiről meggyőződnek, hogy valójában egy hatalmas város, elhagyatott kőváros külső falai, mely teljesen különbözik az emberi architektúrától. Leszállnak és átkutatják a várost. A falakról leolvasott hieroglifák alapján megismerik a Nagy Öregek történetét. A Nagy Öregek nemsokára rá érkeztek meg, miután a Hold elvált a Földtől. Ők teremtették az életet a Földön. Hatalmas városokat építettek „Shoggothok” segítségével, olyan lényekkel, melyek képesek voltak bármilyen munkát elvégezni, bármely alakot felvenni, és bármit megtanulni. A Nagy Öregek háborúztak a Cthulhu-ivadékok és a Mi-go ellen, akik a Földre érkeztek nemsokára a Nagy Öregek után. A hieroglifák mutatják e civilizáció omladozását is, ahogy a Shoggothok önállósulni kezdtek. Továbbá említés kerül valamiről a hegy mögött, ami annyira szörnyű, hogy a Nagy Öregek se merészeltek oda menni. Végül, miután az Antarktisz lakhatatlanná vált még a Nagy Öregek számára is, elköltöztek egy nagy, földalatti óceánba.

A két ember ráébred, hogy nincsenek egyedül a városban. A táborból hiányzó Nagy Öregek életre keltek, és miután legyilkolták a táborban levő embereket, visszatértek városukba. Megtalálják az ember és a kutya holttestét, melyek föl lettek boncolva, mintha kísérleteztek volna rajtuk.

A két ember rátalál egy hatalmas kapura, mely egy alagút bejárata amelyről feltételezik, hogy a földalatti régiókba vezet. Belépnek az alagútba, ahol további szörnyűségeket találnak. Nagy Öregek lemészárolt holttesteit, nyilván valami harc következtében, valamint 2 méteres pingvineket melyek békésen sétálgatnak. Egy rettentő szörnyűséggel találkoznak, fekete bugyor formában, melyet felismernek mint egy Shoggoth. Valahogyan sikerül megmenekülniük. Amikor a repülő fölszáll, Danforth hátrapillant és meglát valamit, amitől rögtön megőrül. Nem mondja meg senkinek sem, hogy mit látott, de valószínűleg arról a hegy mögötti szörnyűségről van szó, melyet a hieroglifák is említenek.

Dyer professzor befejezi beszámolóját azzal a következtetés, hogy a Nagy Öregek civilizációját megbuktatták a Shoggothok, melyek a hatalmas pingvineken táplálkozva éltek tovább az évezredek folyamán. Könyörög a következő felderítőknek, hogy maradjanak távol olyan dolgoktól, melyeket nem kell rászabadítani a Földre.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Jegyzetek

↑ Joshi, S. T.. A Dreamer and a Visionary: H.P. Lovecraft in His Time (angol nyelven). Liverpool University Press, 302. o. (2001). ISBN 0-85323-946-0
↑ Gonce, John William, and Harms, Daniel. The Necronomicon Files: The Truth Behind the Legend. 2003-as kiadvány, 97. oldal
↑ S. T. Joshi, The Annotated Lovecraft, 175. oldal
↑ Joshi és Schultz, 132. oldal
↑ Joshi, 18. oldal
↑ H. P. Lovecraft, Selected Letters 3. kötet, 144. oldal; Joshi is idézi, 183. oldal; lásd még Joshi, 186. oldal
↑ H. P. Lovecraft, August Derleth-nek írt levele, 1931. május 16.; Joshi idézi, 329-330. oldal

Források

Howard Phillips Lovecraft.szerk.: Kornya Zsolt: Howard Phillips Lovecraft összes művei I., ford. Bihari György, Gálvölgyi Judit, Kornya Zsolt, Sóvágó Katalin, Szalai Judit, Szeged: Szukits Könyvkiadó [1936] (2008). ISBN 963 9393 42 8. Hozzáférés ideje: 2017. július 7.