Egy férfi és kisfia már évek óta küzd a túlélésért egy meghatározatlan, pusztító kataklizmát követően, ami elsöpörte a civilizációt, kiirtott minden állatot és növényt, és eltompította a napfényt. Csupán egy maroknyi ember maradt életben, akik a maradványok guberálására vagy kannibalizmusra kényszerülnek. A férfi és a fiú dél felé halad abban a reményben, hogy ott magasabb hőmérséklet várja őket. Az út során időnként menedékért, ételért vagy üzemanyagért kutatnak, s közben igyekeznek elkerülni az emberevő csoportokat és megőrizni saját emberi mivoltukat. A férfi egy pisztolyt hord magánál, amiben két golyó maradt arra az esetre, ha már csak az öngyilkosság az egyetlen járható út. A férfit időnként álmok gyötrik azokról az időkről, amit a katasztrófát követően élt meg feleségével és fiával; a nő önként vetett véget életének, miután nem volt hajlandó folytatni a látszólag végzetéhez ért világban.
Az úton az apa és a fiú számos olyan helyzetbe keveredik, amik tovább fokozzák feszültségüket. Miután kénytelen lelőni egy kannibál banda egyik tagját, a férfinak csupán egyetlen golyója marad. Később szintén kannibálokba botlanak, akik egy hatalmas ház pincéjébe zárva őrzik megcsonkított, élő áldozataikat, s úgy bánnak velük, mint a haszonállatokkal. Szorult és kilátástalan helyzetükből szerencse folytán menekülnek meg. Folytatván vándorlásukat egy földalatti óvóhelyre találnak, amiben nagy mennyiségű tartós élelmiszert raktároztak fel. Néhány bőséges étkezés után azonban a férfi úgy dönt, tovább kell állniuk, mert nem biztonságos huzamosabb ideig egy helyen tartózkodni. Nem sokkal indulásuk után találkoznak egy öregemberrel. A fiú győzködi apját, hogy segítsenek rajta némi étellel; a férfi a kezdeti vonakodás ellenére enged fia kérésének. A tengerpartra érve a férfi beúszik egy hajó átkutatásához, s ezalatt az alvó fiút kirabolják. A tolvajt utolérik, s a férfi a saját holmiján kívül a tolvaj ruháit is magával viszi, fia heves tiltakozása ellenére. Később visszamennek, de már nem találják ott a teljesen kiszolgáltatottan hagyott embert. Mialatt egy romos városon haladnak át, a férfit nyíllal lövik meg; végez támadójával, de sebesülése súlyos.
A férfi egészsége már régóta romlott, s most már vért köhög fel. Újfent parthoz érnek, ahol állapota már kritikus, s tudja, rövidesen meg fog halni. Halálos ágyán ismét hangsúlyozza fiának az önfenntartás és az emberség megőrzésének fontosságát. Miután elszáll belőle az élet, a fiúhoz egy család érkezik; a férfi, a nő, a fiú, a lány és kutyájuk egy ideje már követték a férfit és fiát, mert aggódtak a fiúért. A fiú némi hezitálás után úgy dönt, velük tart.
Szereplők
Viggo Mortensen mint a férfi. Mortensen a következőképpen jellemezte az apa és a fia kapcsolatát: „Nehéz utat járnak be, s alapvetően az apa tanul a fiától.”[2]
Kodi Smit-McPhee mint a fiú. A Londoni Filmfesztiválon Mortensen elmondta, hogy a szerepre Smit-McPhee-t négy gyerek közül választották ki a végső fordulóban, ami során ő mindnyájukkal felolvasott. Smit-McPhee egyhangúlag nyerte a megmérettetést, amit gyermeki és ártatlan kisugárzásához párosuló, életkorát meghaladó bölcsességének köszönhetett.[3]
Charlize Theron mint a feleség. Férje emlékképeiben jelenik meg. Theron azért vállalta a feladatot, mert szerette a könyvet és korábban már dolgozott együtt Nick Wechsler producerrel a 2000-es A bűn állomásai című filmen.[4] A feleség a filmben nagyobb jelentőséghez jut, mint a könyvben. Hillcoat a kibővített szerepről így nyilatkozott: „Szerintem nincs gond azzal, ha eltérünk a könyvtől, mindaddig, míg megőrizzük annak szellemiségét.”[5]
2006 novemberében, alig két hónappal a megjelenése után Nick Wechsler producer független finanszírozás keretében megszerezte Cormac McCarthy Az út című regényének megfilmesítési jogait. Wechsler, miután a könyvet már olvasta, megnézte John Hillcoat 2005-ös, Az ajánlat című filmjét, s ennek hatására határozta el, hogy Hillcoatot nyeri meg a rendezésre. Így jellemezte a rendező stílusát: „Volt abban valami szépséges, ahogyan John megragadta a Nyugat mereven primitív emberi természetét abban a filmben.”[6]2007 áprilisában Joe Penhall szerződött le a forgatókönyv megírására. Wechsler és társai, Steve és Paula Mae Schwartz azt tervezte, hogy forgalmazó keresésébe kész szkripttel és az apa szerepére már kiválasztott színésszel kezdenek.[7] Novemberben Viggo Mortensen kezdett tárgyalásokba a főszerepről, noha ekkor még lefoglalta az Appaloosa – A törvényen kívüli városúj-mexikói forgatása.[8]
A forgatás 20 millió dolláros költségvetéssel,[9]2008 február végén vette kezdetét Pennsylvania délnyugati részein, s nyolc héten át folyt, mielőtt a stáb Louisianába, majd Oregonba költözött.[10] Hillcoat a valódi helyszíneket részesítette előnyben, mondván, „Nem akartunk a CGI-világban kikötni.”[11] A felvételek javának helyet adó Pennsylvaniára a választás kedvező adózási körülményei, illetve elhagyatott, lepusztult területekben való bővelkedése miatt esett; utóbbiak közé szénmezők, homokdombok és Pittsburgh elhanyagolt részei tartoztak.[2] Az alkotók hasznosították a Pennsylvania Turnpike autóút 21 km-es, már nem használt szakaszát;[5] az 1892-ben nyílt Conneaut Lake Park élménypark egyik épületét, amit súlyos tűzkár ért 2008 februárjában;[12] továbbá az Erie városához tartozó Presque Isle State Park partjait.[13] Hillcoat Pittsburghöt egyúttal gyakorlatias okokból is választotta. Mint mondja, „Csodálatos hely ősszel, mikor változnak a színek, ám télen nagyon sivár tud lenni. Egész várostömbök állnak elhagyottan. Az erdők kegyetlenek.” A stáb New Orleans egyes részein is rögzített felvételeket, ahol a Katrina hurrikán pusztított, továbbá Washington államban a Mount Saint Helens vulkánnál.[11]
Hillcoat meg kívánta őrizni a regény szellemiségét, megelevenítve a filmben „a súlyos traumától szenvedő világot”, egyúttal sosem tárva fel az apokalipszishez vezető esemény körülményeit. A rendező szerint „Ettől lesz igazán realisztikus, rögtön a túlélésre kerül a hangsúly, arra, hogyan vészelik át a napokat, semmint arra, hogy mi is történt tulajdonképpen.”[14] Az alkotók számára előnyt jelentett a rossz időjárás a poszt-apokaliptikus környezet ábrázolásához. Mark Forker, a különleges effektusok rendezője igyekezett minél meggyőzőbbre alakítani a tájat, ehhez az egyes jelenetekhez az ég megváltoztatására és a természet zöld színvilágának digitális eltávolítására volt szükség.[2]
Bemutató
Az út bemutatóját eredetileg 2008 novemberére tűzték ki, azonban először egy hónappal,[15] majd csaknem egy teljes évvel elhalasztották. A The Hollywood Reporter értesülései szerint a forgalmazó abban bízott döntésével, hogy a film kamatoztatni tudja az utómunkálatokra jutó meghosszabbodott időt és jobban érvényesül majd egy kevéssé zsúfolt piacon.[16] Az új dátum 2009. október 16. lett,[17] ám az utolsó pillanatban a Dimension Films anyacége, a The Weinstein Company újabb, bő egy hónapos elmozdításról döntött.[18] A film végül – korlátozott kópiaszámmal[19] – 2009. november 25-én került az észak-amerikai mozikba, hogy a közelgő díjszezon biztos nevezője lehessen.
A filmről a professzionális kritikusok háromnegyede pozitív véleményt formált a Rotten Tomatoes összesítése alapján. A weboldal konszenzusa szerint „Az út elhivatottsága Cormac McCarthy sötét látomása felé talán nem nyer meg magának minden nézőt, azonban Viggo Mortensen és Kodi McPhee kísértően erőteljes alakítása mindenképpen előnyére válik”.[23]
Az Empire magazin munkatársa úgy találta, Az út„Az egyik legizgalmasabb, leghatásosabb világvége-vízió, amit valaha a vászonra álmodtak, egyúttal szívbemarkoló tanulmány a szülői gondviselésről.”[24] Az adaptációt Peter Bradshaw sikeresnek ítélte a The Guardianben: „Kifejezhetetlenül fájdalmas alapanyag, amit Hillcoat nagy értelemmel vitt vászonra.” – írja.[25] Részben ért egyet Claudia Puig a USA Today oldalain: „Noha a film nem olyan erőteljes, mint a regény, tisztességes adaptáció, ami sikeresen megragadja apa és fia kötelékét.”[26] A. O. Scott, a New York Times kritikusa a megvalósítást méltatta. Véleménye szerint „A legletaglózóbb aspektusa Az útnak az, ahogyan az alkotók létrehozták a barbárságba dőlt modern társadalom sivár, kiégett vidékét.”[27]„A néző izgul a drága életért, s amennyire csak tud, ellenáll az erőteljes alakításokkal és meggyőző filmkészítéssel kísért, konok bizonyosságának, hogy semmi sem fog jól alakulni.” – elmélkedik Joe Morgenstern a The Wall Street Journalban a film folyamatos baljósságáról.[28]
Néhány nevesebb amerikai lapot nem győztek meg a látottak. A Los Angeles Times úgy gondolta, „Hillcoat természetesen szolgál a megkívánt komolysággal, azonban a film nélkülözi az alapot jelentő ártatlanságot, azt, hogy bármilyen mélyre is süllyedt az emberiség, legalább cseppnyi remény van az újbóli felemelkedésre.”[29]„Az útban tagadhatatlanul megvan az átfogó és nyomasztó nagyság, de végső soron nem több egy irodalmi igényességű zombifilmnél.” – véli Ann Hornaday a The Washington Postban.[30]
Az útBAFTA-jelölést kapott a fényképezésért, ezt a díjat azonban A bombák földjén nyerte.[31] Javier Aguirresarobe operatőr a San Diegói Filmkritikusok Társaságától ugyanakkor megkapta az elismerést.[32] A Washington DC Környéki Filmkritikusok Szövetsége két kategóriában jelölte a filmet (a legjobb színész és a legjobb adaptált forgatókönyv),[33] ahogy a 2010 júniusában átadott Saturn-díjra is kétszeresen volt esélyes Az út: a legjobb színész és a legjobb fiatal színész díjáért versengett.[34]
↑Less Traveled (angol nyelven). Philadelphia Citypaper. [2010. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
↑Critic Review for The Road (angol nyelven). The Washington Post. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
↑Film Nominations 2009 (angol nyelven). BAFTA.org. [2010. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
↑2009 Awards (angol nyelven). San Diego Film Critics Society. [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 7.)
↑Our Awards: 2009 (angol nyelven). WAFCA. (Hozzáférés: 2010. május 7.)