Egy dohányültetvényen nőtt fel hét gyerek legkisebbikeként. Anyja skót-ír származású baptista, apja ír-amerikai és tuszkaróra indián felmenőkkel büszkélkedő katolikus volt.
Karrier
Sógora, Larry Tarr egy fényképészstúdió tulajdonosa volt, a New York-i 5. sugárúton. Ennek a boltnak a kirakatában talált rá a Loews Theatres egyik alkalmazottja Gardner fotójára 1941-ben. Miután sikertelenül próbálta megszerezni a recepcióstól a telefonszámát, hanyagul odavetette, hogy nem ártana a lány anyagát eljuttatni az MGM-hez. Tarr és Gardner testvére ezt rögtön meg is tették. Gardner ekkor még az Atlantic Christian College tanulója volt, de hamarosan részt vett egy interjún az MGM New York-i irodájában. Szerződést ajánlottak neki, ő pedig otthagyva az iskolát Hollywoodba költözött.
Számos filmszerepet (nagyrészt statisztaszerepet) követően az A gyilkosok című 1946-os Hemingway-adaptációval vált igazi hollywoodi sztárrá és szexszimbólummá. A Mogambo című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték, ám azt végül Audrey Hepburn kapta a Római vakáció főszerepéért. Többen úgy gondolták, hogy legjobb alakítását Az iguána éjszakája (1964) Maxine Faulkjaként nyújtotta, amiért viszont nem jelölték Oscar-díjra. Grayson Hall az elnyomott Judith Fellowes szerepében viszont kiérdemelt egy jelölést legjobb női mellékszereplőként.
Ezután Howard Hughes udvarolt neki, és feleségül is akarta venni, de Gardner visszautasította.
Másodszorra Artie Shaw zenészhez ment feleségül 1945-ben. Ez ismét csak egy évig tartott, és ezalatt a házasság alatt kezdett Gardner egyre gyakrabban a pohárhoz nyúlni.
Harmadik, leghosszabb házasságát Frank Sinatrával kötötte, ez 1951-től 1957-ig tartott. Sinatrát sok támadás érte a pletykasajtótól, amiért otthagyta feleségét, Nancyt, ezért az egzotikus végzet asszonyáért. Sinatra azt is rosszul viselte, hogy az ő karrierje egy helyben állt, míg Gardneré gőzerővel ívelt felfelé. Házasságukat szenvedélyes veszekedések, féltékenykedés és különköltözések jellemezték. Gardner azonban végül újra pályára állította Sinatra színész- és énekeskarrierjét, miután szerepet szerzett neki az Oscar-díjas Most és mindörökké (1953) című filmben. Válásuk után is jó barátok maradtak.
1968-ban Londonba költözött. 1989-ben egy agyvérzés részben megbénította és ágyhoz kötötte, majd 1990. január 25-én, egy tüdőgyulladást követően meghalt. Életrajzi regényét: Ava, My Story címmel még befejezte. Utolsó szavai ezek voltak: „Fáradt vagyok.”
Camyl, Sosa Belanger (2019). Eva Gabor an Amazing Woman Revised: Glamorous Gabor`s. Independently Published, 494 pages. ISBN 9781795726238, ISBN 1795726237
Turtu, Anthony; Reuter, Donald F. (2001). Gaborabilia: An Illustrated Celebration of the Fabulous, Legendary Gabor Sisters. New York: Three Rivers Press. ISBN 0-609-80759-5
