Aurelio Brandolini Lippo (vaksága miatti mellékneve az „il Lippo") (Firenze, 1449 körül – Róma, 1497), latinos névalakja: Lippus Brandolinus. Itáliai humanista rétor, ágoston-rendi szerzetes, Mátyás király humanista kíséretének tagja.
Élete
Előkelő firenzei nemesi család sarjaként született. Noha gyermekkorában egy betegség következtében elvesztette látását, kora egyik leghíresebb retorikatanára, szónoka, prédikátora lett. Mátyás király ezért hívta Magyarországra, felajánlva neki a retorikai katedrát a pozsonyi egyetemen. Nem ismert, hogy pontosan mikor érkezett Magyarországra, biztosan csak annyit lehet tudni, hogy 1481-ben még Rómában volt, de 1489-ben már a Hunyadi-udvarban tartózkodott. Az uralkodót 1490-ben Bécsbe is elkísérte; Mátyás temetésén ő mondta a gyászbeszédet. Mivel valószínűleg a Corvin János-párthoz tartozott, hamar kénytelen volt visszatérni hazájába, szülővárosába, ahol belépett az Ágoston-rendbe. Pestisben halt meg Rómában, 1497-ben.
Munkái
Dialogus ad Matthiam invictissimum Hungariae regem et Beatricem reginam de vitae humanae conditione et corporis aegritudine toleranda. Basilea, 1541. (2. kiadása. Uo. 1543), Vienna 1541. Német fordítása Augsburg, 1622
De comparatione Reipubblicae et regni. Kéziratban a firenzei Biblioteca Laurenzianában és a Biblioteca Riccardianában. Első nyomtatott kiadása: 1890, Ábel Jenő gondozásában, magyar fordítása 1928-ban jelent meg, Angyal Pál készítette, s látta el bevezető tanulmánnyal.
A dialógus témája a két államforma, a köztársaság és a királyság összehasonlítása. A beszélgetés résztvevői: Mátyás, törvénytelen fia, Corvin János és Domenico Giugni firenzei lovag, aki valóban hosszú időt töltött ekkoriban Budán. János kérésére apja oktatja fiát a tökéletes államról, a jó kormányzás művészetéről, a jó uralkodóról olyan (antik modelleket követő) formában, hogy vitapartnert hív maga mellé, s együtt veszik sorra különböző álláspontok melletti és elleni érveket. A három napon át tartó disputából a királyság eszméje kerül ki győztesen. Mátyás az ideális uralkodó mintaképeként jelenik meg. Aurelio Budán kezdte el írni, majd Firenzében folytatta, de életében nem fejezte be művét. Öccse, Raffaele készítette el a ma ismert kéziratot, ő ajánlotta és ajándékozta azt Giovanni Medici bíborosnak, a későbbi X. Leó pápának. A szépen díszített kódexet évszázadokig a Mediciek könyvtára rejtette.
Re ratione scribendi.' Basilea. 1543 [Basle]: Per Ioan. Oporinum, et haeredes Ioan Heruagij, 1565. Londini: Apud Henricum Middletonum, 1573
La storia sacra dei Ebrei és De laudibus musicae. Kéziratban a Biblioteca Laurenzianában
Oratio de virtutibus domini nostri Jesu Christi. Romae: ex typographia D. Basae, 1596
Lippi Brandolini De humanae vitae conditione, et toleranda corporis aegritudine: ...dialogus. Adiecimus alterae huic editioni. De exilaratione animi, in mortis angore Aymari Falconei Thautani dialogum, opuscolum ... Basle: R. Winter, 1543. Parisiis: apud Federicum Morellum ..., 1562
Oratio pro Antonio Lauredano oratore Veneto ad principem et senatum Venetum
Magyarul
Lippus Brandolinus: A köztársaság és királyság összehasonlítása; közreadja Angyal Pál; Pallas Ny., Bp., 1928
Dialogus de humanae conditione et toleranda corporis aegritudine azaz Aurelius Brandolinus dialógusa az emberi sorsról és a testi betegség elviseléséről; ford. Ledán M. István; Kriterion, Kolozsvár, 2008
Források
Girolamo Tiraboschi: Storia della letteratura italiana (első kiadás: Venezia, 1783)
Lippus Brandolinus: A köztársaság és királyság összehasonlítása (Angyal Pál fordításában, bevezető tanulmányával, Budapest, 1928)
Puskás István: Monumento al Principe, in Nuova Corvina 20 (Budapest, 2008)
