Arató Béla, született: Adamik (Tótkomlós, 1892. július 17. – 1946 után) író, posta és távirdai segédellenőr.
Életpályája
Szülei Adamik János és Kmetykó/Kmetyka Rozália. Középiskolai tanulmányait Orosházán végezte. Az első világháború alatt távírótisztként szolgált a déli, nyugati, olasz és orosz fronton. 1919. április 19-én Budapesten feleségül vette Gyűrky Magdolna Mária posta-távirdai kezelőnőt.[1] Tőle megözvegyült, s ezt követően 1930. július 8-án Budapesten Szabó Ilona postai alkalmazottal kötött házasságot.[2] 1930-ban Adamik családi nevét Aratóra változtatta.[3][4] 1933-ban a magyar királyi posta szolgálatába lépett és 1934-ben a budapesti távíró és távbeszélő igazgatóságnál dolgozott. 1941-ben tartalékos távirász gyakornokká nevezték ki.[5] 1946 őszén postasegédtisztként az 5.000/1946. M. E. sz. rendelet 4. §-a alapján végrehajtott létszámcsökkentés során ő is az elbocsátás illetőleg végelbánás alá vont személyek közé került.[6]
Cikkei megjelentek az alábbi lapokban: Az En Ujságom (mesék), Pesti Hírlap, Színházi Élet, Ujság.
Művei
Az arany sarkantyú. Ifjúsági elbeszélések és mesék. Budapest, 1933 (Ism: Pester Lloyd 1933: 135. e. sz. Új kiadás Budapest [1937].)
Bücsük pasa szelencéje. Szent-István Társulat, 1938
