Korán hírlapíró lett, beutazta Görögországot és 1864-ben La semaine universelle címen Brüsszelben lapot alapított. 1869-ben hevesen küzdött az Ollivier-kabinet és a plebiszcitum ellen, melynek az új alkotmányt kellett volna szentesítenie. 1870-ben mint a Temps levelezője követte a rajnai hadsereget, és szeptember 2-a után Gambetta titkárja, 1871-ben pedig a République française munkatársa lett. Több ízben volt a képviselőház tagja, ahol az egyesült balpárthoz csatlakozott, a Gambetta-kabinetben pedig (1881 november-1882 január) a szépművészeti miniszteri volt. Belekeveredett a Panama-botrányba is, de az esküdtszék 1893. március 21-én fölmentette.
Művei
Les beaux-arts en Angleterre (La Rochelle, 1862)
Chants populaires de la Grèce moderne (Niort, 1866)
Les beaux-arts en province (uo. 1867)
Archives de l'Ouest (uo. 1867-69)
La justice révolutionnaire a Niort (2. kiad., 1874)