A prágai és tübingeni egyetemeken tanult, azután az újkori történelem magántanára lett a prágai egyetemen. Mivel élénk, szabadelvű szellemtől áthatott publicistai tevékenységet is folytatott, a Schwarzenberg-Thun-minisztérium alatt a tanítástól eltiltották. 1852-ben már mint a művészettörténet magántanára Bonnba ment, 1860-ban rendes tanár lett ugyanott, 1872-ben Strassburgba, 1873-ban Lipcsébe hívták ilyen minőségben.
Politikai történelmi művei
Geschichte des Revolutionszeitalters (Prága, 1849)
Österreich nach der Revolution (uo. 1850)
Österreich, Preussen u. Deutschland (uo. 1851)
Geschichte Österreichs seit dem Wiener Frieden (2 kötet, Lipcse 1863–65)
Paris im XIII. Jahrhundert (uo. 1856)
F. Chr. Dahlmann (2 kötet, uo. 1870–1872)
Művészettörténeti munkái
Kunsthistorische Briefe (Prága 1852-57)
Geschichte der bilden-den Künste im XIX. Jahrhundert (Lipcse, 1858)
Bilder Aus der neueren Kunstgeschichte (2. kiad., 2 kötet, Bonn, 1886)
Rafael und Michelangelo (mintaszerű kettős életrajz, először a Dohme-féle Kunst und Künstler-ben, 3. kiad. Lipcse, 1895)
Handbuch der Kunstgeschichte (4 kötet, Lipcse 1896-97. A művészetek általános története, először mint a Seemann-féle elterjedt Kunsthistorische Bilderbogen szövege jelent meg)
Albrecht Dürer (Berlin, 1892)
Magyarul
A legújabb kor története I. Napoleon bukásától III. Napoleon bukásáig, 1-4.; Menczel, Springer, Horváth s mások művei után átdolg. Szabó Ferenc; szerzői, Bp., 1880