Az antifóna tágabb értelemben több kóruscsoportnak egymásnak felelgető éneklésmódja.^[1] A kereszténységben, a katolikus liturgiában a zsoltárokat bevezető és befejező karverset, valamint a Szűz Máriáról szóló ama négy éneket jelenti, amelyet az egyházi év négy szakaszába beosztva, a zsolozsmában és népájtatosságok alkalmával is énekelnek.^[2]

A kereszténység korai időszakában elterjedt antifonális énekmódra, azaz a pap és a kórus (a gyülekezet) váltakozó énekére vezethető vissza.^[1]

A négy Mária-antifóna:^[3]

• karácsonyi időben az „Alma Redemptoris Mater",
• Gyertyaszentelőtől az „Ave, Regina Coelorum“ (Mennyországnak királynéja),
• húsvét idején a „Regina Coeli laetare" (Mennynek királynéasszonya)
• pünkösd után énekelt „Salve Regina" (Mennyországnak királynéja).

Az ókori görög zeneelméletben az oktávokban való ének (antiphonos, a. m. oktáva, ill. oktávokban való együtthangzás), melyben a férfikar és gyermekkar vagy női kar párhuzamosan halad, illetve egymáshoz simul.^[2]