Az antazolin szagtalan, keserű ízű fehér kristályos por. Vízben, éterben, benzolban oldhatatlan, alkoholban rosszul oldódik.
Pollen vagy állati szőr okozta allergia tüneteinek helyi enyhítésére szolgáló antihisztamin. Szelektív, első generációs H1-receptor gátló. Szemcseppként szemviszketés ellen, kenőcsként bőrviszketés és rovarcsípés ellen adják, rendszerint más szerekkel kombinálva.
Percekent belül hatni kezd, és a hatása kb. 6 órán keresztül fennmarad. Ennek megfelelően – készítménytől függően – 3–6-óránként kell alkalmazni.
Egyes tanulmányok[1] szerint az antazolinnak idegrendszert védő és inzulin-kiválasztást serkentő hatása is van.
5-éves kor[3] alatt, továbbá ekcémás vagy sérült bőrre a szer ellenjavallt. Ugyancsak ellenjavallt nagy bőrfelületen alkalmazni. Állatkísérletekben a magzatra károsnak bizonyult, de emberre vonatkozó adat nincs.
A szernek nagyon kevés a mellékhatása, még túladagolás esetén is, fontos azonban megjegyezni, hogy
az antazolint gyakran más szerekkel kombinációban alkalmazzák,[4] és az előbbiek csak az antazolinra vonatkoznak.
a fenn leírtak csak helyi alkalmazás esetén érvényesek. Szisztémás alkalmazáskor[5] az antazolinnak – a többi első generációs H1-antagonistához hasonlóan – vannak mellékhatásai. A szervezetben H1-receptorok ui. nemcsak a szem és az orr nyálkahártyáiban találhatók, hanem pl. az agyban is, az antazolin pedig átjut a vér-agy gáton. Az agyi H1-receptorok gátlása kábultságot és más központi idegrendszeri mellékhatásokat okoz.