Anton Galeazzo Bentivoglio természetes fia, 1435-ben apja meggyilkolása után el kellett hagynia Bolognát a concordiai püspök, Daniele Scoti, a város akkori apostoli kormányzójának parancsára. 1441-ben visszatért szülővárosába, ahol Niccolò Piccinino úgy kormányzott, mintha abszolút ura lenne, a város élére a Viscontiak állították, akiknek segítségét maguk a bolognaiak kérték.[1]
Síremléke a bolognai San Giacomo Maggiore-bazilikában, a Bentivoglio-kápolnában
Bentivoglióban a kiváltságainak veszélyeztetőjét gyanítva, Piccinino elfogatta és bezáratta őt a Parma melletti Varano várába, amely annak idején Piacenzával együtt milánói uralom alatt állt. Innen kalandos szöktetéssel, Galeazzo Marescotti de'Calvi és más hívei 1443. június 3-án szabadították ki.[1][2]
Titokban Bolognába visszatérve, ott folyamatos lázadást talált az összes nagyobb bolognai család szövetségének eredményeként, és amelynek célja Piccinino elűzése volt.[1] Más források arról számolnak be, hogy az általa vezetett bolognaiaknak sikerült visszaszorítaniuk Luigi Dal Verme milánói csapatait, amikor legyőzték őket a San Giorgio di Pianó-i csatában (1443. augusztus 14.). Miután Piccininót elűzték, a bolognaiak 1445-ben Bentivogliót választották meg a tizenhat reformátor élére, amivel gyakorlatilag a város urává tették.
A Bentivoglio család fölénye új elégedetlenséget keltett, a rivális család ezúttal a Canetoliak voltak. Bentivoglio megpróbálta megnyugtatni a kedélyeket azzal, hogy kinevezte Battista Canetolit a szenátus vezetőjévé, de eredménytelenül.[3] Canetolik valójában merényletet szerveztek, amelynek célja a város irányításának megszerzése volt. A Ghisileri család segítségével tőrbecsalták Bentivogliót, aki meghívásukra a keresztelőre tartott. Az ő meggyilkolása azonban kiváltotta a többi család reakcióját: a Canetoli és a Ghisileri család tagjait halálra ítélték vagy száműzték.[1]
Mivel Bentivoglio fia, Giovanni túl kicsi volt, és mivel más nemesek visszautasították a város irányítását, Sante Bentivogliót, Ercole Bentivoglio, Annibale unokatestvérének törvénytelen fiát nevezték ki városa első polgárnak.
Az Annibale által 1445-ben elkezdett Bentivoglio-kápolnát, a San Giacomo Maggiore templomban, Giovanni fejeztette be 1486-ban.[4]
Házassága és gyermekei
1441-ben Filippo Maria Visconti hozzáadta Donnina Viscontit, Lancillotto Viscontinak, Bernabò Visconti fiának a lányát.[5] Két gyermekük született:
Ez a szócikk részben vagy egészben az Annibale I Bentivoglio című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
