Ani DiFranco (Buffalo, 1970. szeptember 23. –) többszörös Grammy-díjas amerikai-kanadai énekesnő, dalszerző. Több mint 20 albuma jelent meg. Mindet saját lemezkiadója (Righteous Babe Records) adja őket ki.
Rudolstadt Festival, 2017
Pályafutása
Angela Marie DiFranco népzene-rajongó családban született. 9 éves korában gitártanárával Beatles-feldolgozásokat adott elő kocsmákban. Amikor 15 éves volt, anyja Connecticut vidékére költözött, míg Ani pedig Buffalóban maradt.
18 évesen − zsebében 50 dollárral − megalapította saját lemezcégét, a Righteous Babe Recordsot. Ott vette fel saját nevére keresztelt debütáló lemezét. Nem sokkal ezután New Yorkba költözött. Ottani tartózkodását számos probléma zavarta meg. Kezdettől fogva nem titkolta biszexualitását. 1998-ban férjhez ment Andrew Gilchrist hangmérnökhöz, akitől öt évvel később baráti körülmények között szakított. 2009 óta házasságbab Mike Napolitano producerrel. Két közös gyermekük van. Azóta Napolitano is részt vesz az albumok gyártásában.
DiFranco gyorsan népszerűvé vált bizonyos területeken, különösen a politikailag érdeklődő főiskolai hallgatók és más, a „fősodor” kultúrát kritizáló fiatalok körében. Még egy nagy kiadó és a hangadó sajtó támogatása nélkül is hírnevet szerzett az 1990-es évek közepén személyes kapcsolatok és a szájhagyomány útján. Az első rajongói oldalai 1994-ben jelentek meg az interneten.
Ani DiFranco az amerikai New Folk mozgalom feje. Számos énekes-dalszerző példaképe lett. Az amerikai dalszerző, Dan Bern a Talkin' Ani DiFranco's Mom Blues című dalt DiFranco-nak ajánlotta. A svéd énekes, Lars Winnerbäck feldolgozta DiFranco You hade című számát a Du hade tid című albumán.
2019 közepén mutatta be No Walls and the Recurring Dream című önéletrajzát.
DiFranco politikai kérdésekben is megszólalt. Például a 2000-es amerikai elnökválasztási kampány során Ralph Nadert támogatta, 2004-ben pedig Dennis Kucinich-ot. 2016-ban Ryan Harvey-vel és Tom Morelloval megzenésítette azt a Woody Guthrie-szöveget (az Old Man Trumpot), amely Donald Trump elnökjelöltsége idején nagy médiavisszhangot kapott.
Albumok
Ani DiFranco, 1990
Not So Soft, 1991
Imperfectly, 1992
Puddle Dive, 1993
Like I Said: songs 1990-91, 1993
Out of Range, 1994
Not a Pretty Girl, 1995
Dilate, 1996
More Joy, Less Shame, 1996 EP
The Past Didn't Go Anywhere, 1996
Living in Clip, 1997, dupla album, live
Little Plastic Castle, 1998
Women in (E)motion, 1998, live
Up Up Up Up Up Up, 1999
Little Plastic Remixes, 1999
Fellow Workers, 1999
To the Teeth, 1999
Revelling: Reckoning, 2001, dupla album
So Much Shouting, So Much Laughter, 2002, dupla album, live
