Tanulmányai végeztével tanár lett Besançonban, az 1830. évi forradalom után pedig kinevezték Haute-Saône megye prefektusának. 1831-ben az Académie des Sciences morales et politiques tagjává választották. 1838-ban az államtanács tagja, 1860-ban pedig szenátor lett. III. Napóleon császár nagyra becsülte és Julius Caesarról írt műve megírása közben gyakran élt Thierry tanácsával. Munkáit művészi, költői stílusban írta, de a források felhasználásában nem volt eléggé óvatos, úgyhogy a kritika gyakran óvást emelt. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban tagjának választotta.[4]
Nevezetesebb művei
Histoire des Gaulois jusqu’à la domination romaine (Páris, 1828, 3 kötet)
Histoire romaine au Ve siècle (Páris, 1860–76, 6 kötet)
Tableau de l’empire romaine (1862, magyarra fordította Csiky Kálmán, Budapest, 1881, Akadémia)
Histoire d’Attila et de ses successeurs (1864, 6. kiad., 1876, 2 kötet)
Magyarul
Attila. Történeti kor- és jellemrajz; ford. Szabó Károly; Geibel Ármin, Pest, 1855
Attila a hun király. Történeti kép az V. századból; ford. Boross Mihály; Lampel, Pest, 1864
Attila-mondák; ford. Szabó Károly; Pfeifer, Pest, 1864