Amos Milburn (teljes nevén Joseph Amos Milburn, Jr. (Houston (Texas állam), 1927. április 1. – Houston (Texas állam), 1980. január 3.) afroamerikai rhythm and blues, boogie-woogie és jump blues énekes és zongorista volt. Igazán az 1940-es és 1950-es években volt népszerű.[4]
Életpályája
Houstonban született, egy tizenhárom gyermekes családban. Ötéves korában kezdett zongorázni. 15 éves korában az USA haditengerészetéhez került és a Fülöp-szigeteknél 13 csillagos elismerésben részesült. miután visszatért Houstonba, egy 16 tagú együttest alakított és éjszakai klubokban játszott. Menedzserei William & Geneva Church voltak. 1946-ban felkeltette a Los Angeles-i Aladdin Records lemezkiadó figyelmét, amelynél 8 éven át jelentek meg a lemezei, szám szerint több, mint 75. Figyelemre méltó az 1946-os "Down the Road a Piece című felvétele,[5] amely a blues és texasi boogie-woogie keveréke volt. Az erős beat Milburn több más felvételeit is (pl. Chicken Shack Boogie) a rock and rollhoz közelítette.[6] Milburn korai felvételei nem váltak népszerűvé, míg 1949-ben 7 kislemeze me nem jelent az R & B-listákon. A "Hold Me Baby" és a "Chicken Shack Boogie" a 8. és 9. helyen landoltak a Billboard 1949-es évi sikerlistáján.[7]
Ezt követően Los Angelesben a Central Avenue-n szerepelt sikerrel. Sokat turnézott és több elismerést kapott, mind Down Beat magazintól (Best Blues and Jazz Star), mind a Billboard magazintól (Top R&B Artist).[8] 1950 folyamán Milburn "Bad, Bad, Whiskey" című felvétele az R&B lemezlisták élén állt. Bár ő maga nem volt alkoholista, ezt követően sikerre vitte Rudy Toombs több dalát, amely az ivással foglalkozott. Ezek közül kiemelkedik a One Scotch, One Bourbon, One Beer (1953), a "Thinking and Drinking" és a "Trouble in Mind". Milburn hamarosan feloszlatta a combóját és 1956-ig tartó szólókarrierbe kezdett, illetve Charles Brownnal együtt lépett fel. 1957-ben azonban Milburn felvételei az Aladdin Records-nál nem fogytak jól és a kiadó – egyéb problémái miatt – megszűnt. Más kiadóknál (pl. Ace Records) próbálta visszanyerni népszerűségét, de láthatóan az idő eljárt felette. d[9]
Milburn kétszer szerepelt az R&B Yuletide-n: először 1949-ben "Let's Make Christmas Merry, Baby", című dalával (kiadta: Aladdin Records), második alkalommal 1960-ban a "Christmas (Comes but Once a Year)" című dallal (kiadta: King Records). Ez a dal egyébként megjelent Brown klasszikus karácsonyi dalának, a "Please Come Home for Christmas"-nak a b-oldalaként is..[8][10]
Milburn a legutolsó lemezeit Johnny Otisszal készítette el 1972-ben – Milburn stroke-on esett át és a bal kéz szólamát Otis játszotta régi barátja helyett. A második stroke után amputálni kellett az egyik lábát keringési problémák miatt. A harmadik stroke következtében, 52 éves korában hunyt el.[10]
Hatása
Milburn az egyik volt a második világháborút közvetlenül követő években a legjobb texasi blues- és boogie-woogie előadóknak. .[11]
Milburn az egyike volt az elsőknek, akik áttértek a kifinomultabb dzsessz-hangszerelésről a harsányabb jump blues hangzásra.[12]
Energikus stílusa nagy hatással volt Little Willie Littlefieldre, Floyd Dixonra és tanítványára, Fats Dominóra.[13]
Diszkográfia
Válogatott felvételei
Nagylemezei
Válogatásalbumok
- The Best of Amos Milburn: Down the Road Apiece – (CD – 1994 – EMI America Records
- The Complete Aladdin Recordings of Amos Milburn – (CD box set) – 1994 – Mosaic Records
- Blues, Barrelhouse & Boogie Woogie – (CD box set) – 1996 – Capitol Records[13]
- The Best of Amos Milburn – (CD) – 2001 – EMI-Capitol Special Markets
- The Original Sound of Charles Brown & Amos Milburn{with Jackie Shane-Bob Marshall & The Crystals}Lp 1955? On Pickwick/Grand Prix Series, Pickwick International Inc.
Kapcsolódó szócikkek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Amos Milburn című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Du Noyer, Paul. The Illustrated Encyclopedia of Music, 1st, Fulham, London: Flame Tree Publishing, 181. o. (2003). ISBN 1-904041-96-5
- ↑ Ezt a dalt rock and roll ritmusban később a Rolling Stones is előadta.
- ↑ Anthony DeCurtis, & James Henke (eds). The RollingStone: The Definitive History of the Most Important Artists and Their Music, (3rd Ed.), New York, N.Y.: Random House, Inc., 9. o. (1980). ISBN 0-679-73728-6
- ↑ Shaw, Arnold. Honkers and Shouters. New York: Macmillan Publishing Company, 99–101. o. (1978). ISBN 0-02-061740-2
- ↑ a b Kelly, Red: Amos Milburn – Christmas (Comes But Once A Year) (KING 5405). The B Side, 2005. december 19. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
- ↑
Amos Milburn-Texas TNT 1999JCMarion. [2007. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 5.)
- ↑ a b [Amos Milburn az AllMusicon Amos Milburn Biography]. allmusic. (Hozzáférés: 2006. november 6.)[halott link]
- ↑ Palmer, Robert. Deep Blues. United States: Penguin Books, 223. o. (1982). ISBN 0-14-006223-8
- ↑ Gillett, Charlie. The Rise of Rock and Roll, 2nd, New York, N.Y.: Da Capo Press, 135. o. (1996). ISBN 0-306-80683-5
- ↑ a b Russell, Tony. The Blues: From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books Limited, 146. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X
- ↑ Gilliland, John: Show 2 – Play A Simple Melody: An introduction to rhythm & blues (audio). Pop Chronicles. Digital.library.unt.edu, 1969