Nemesi családból származott; tanult Nagypalugyán, Besztercebányán, Lőcsén, Debrecenben, Pozsonyban és Bécsben, legvégül a hallei egyetemen. 1756-tól a berlini cseh egyház második prédikátora volt 1770-ig, amikor a havelbergi egyház meghívta első prédikátornak és felügyelőnek. 1773-ban Szent Gertrúd egyházánál lett első lelkész; s egyszersmind a berlini és riksdorfi evangélikus cseh egyházak felügyelője is volt, amely tisztséget haláláig betöltötte. Gyászbeszédet Teller nevű német prédikátortársa mondott felette, aki élete körülményeit is felidézte beszédében.
Művei
Ueber die Zweifel der Christen an ihrer Seeligkeit. Berlin. 1773.
Ueber die verschiedenen Erkenntnisse der wahren Christen. Uo. 1775.
Von dem Umgang Jesu mit dem Sünder. Uo. 1776.
Ueber die Selbstverläugnung. Uo. 1781.
Ueber die Nothwendigkeit der christlichen Besserung. Uo. 1783.
Das Betragen des Mörders und Posträubers Lenz in seinem Gefängnisse. Uo. 1790.