Ezt a szócikket be kellene dolgozni az Ókori Egyiptom szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket törölni kell, vagy – amennyiben a szócikk címe előfordulhat a keresésben – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be.

Az ókori Egyiptom két része, a Nílus delta vidékén Alsó-Egyiptom és az attól délre fekvő Felső-Egyiptom. Az elnevezés a Nílus áramlásából származik, a felvidéki Kelet-Afrika részéről észak felé a Földközi-tenger felé áramlik.

Az egyesítés i. e. 2955 körül történt, mindkét rész megtartotta saját királyi jelvényeit, így a fáraók a két föld fölött uralkodtak és az egyesített koronát viselték. A Fehér Korona Felső-Egyiptomot és a Vörös Korona Alsó-Egyiptomot jelképezte.

Nagyon kevés emlék maradt fent ebből korszakból, ezért igazából nagyon keveset tudunk az egyesítésről, azonban azt tudjuk, hogy valamikor az időszámításunk előtti harmadik évezred elején történt, amikor a felső-egyiptomi király megszállta és elfoglalta Alsó-Egyiptomot.

A két királyság egységes uralkodója viselte a fáraó címet. Vallási szempontból fontos, hogy egész Egyiptom imádta a fáraót mint sólyom-Isten Hórusz megtestesülését. Tehát a fáraó címet a két ország fölötti egységes uralkodó viselhette és közismerten Menes volt az első fáraó Egyiptomban, más források szerint azonban az első fáraó neve Narmer. Sok tudós gondolja úgy, hogy ez a két név ugyanazt a személyt jelenti.^[1]

A történészek között vita, hogy ki volt az egyesítő harcos király. Van olyan érv, hogy az Első Dinasztia második királya Hór-Aha. Mások azt állítják, hogy csak a második dinasztia utolsó királya Haszehemui, mivel a birodalom, nem volt igazából egységes, csak az ő uralkodása alatt vált azzá, azonban ennek ellentmond, hogy már előtte is ábrázoltak királyt, aki viselte az egyesített koronát.

A Narmer-paletta szerint egyértelműen Narmer, az első dinasztia első királya (ie. 3150 - ie. 2613) már viselte az egyesített koronát így általánosan elfogadott, hogy az ő uralkodása alatt került sor az egyesítésre.^[2]