Tarnazsadányi és törökszentmiklósi Almásy Géza (Eger, 1849. május 19.[1] – Budapest, 1909. március 21.) politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.
Élete
1849-ben született a nagy múltú Almásy családba Almásy László és Dőry Paula negyedik gyermekeként. Középiskoláit Egerben, jogi tanulmányait Pozsonyban végezte.[1]
Tanulmányai befejeztével az Országgyűlés képviselőházának háznagyi titkáraként működött. 1870. június 20-ától másfél éven keresztül Heves vármegye Tarnai járásának esküdtje volt. 1877-ben választották meg a Tarnai közép járás szolgabírájává, mely tisztét egészen 1883-ig betöltötte, amikor is áthelyezték az Egri járásba, Kápolna főszolgabírójának.
A kápolnai kerület 1887-ben országgyűlési képviselővé választotta, és ekkor lemondott a szolgabíróságról. A Szabadelvű Párt politikusaként háznagyi tisztséget látott el, és tagja volt több bíráló és közigazgatási bizottságnak is. Alapító tagja volt a Nemzeti Társaskörnek.[1] 1892-ben iktatták be Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispáni hivatalába, ahol a Szatmár vármegye főispáni székébe távozó Újfalussy Sándor helyébe lépett.
Heves ellenfele volt gróf Apponyi Albertnek, aki ellen Jászberényben ellenjelöltet állított Erdély Sándor, a későbbi igazságügyminiszter személyében.[2] Főispánsága alatt nehéz idők jártak a vármegyében. 1893 tavaszán Jászladányban tűz ütött ki, ahol 300-nál is több épület égett le, majd mintegy három hónap múltán Szolnokon és a környékbeli falvakban kolerajárvány tört ki. Hajdu Sándort, Almásy alispánjának idegeit a kolera elleni küzdelem felőrölte, felfüggesztették, majd nyugdíjba vonulva hamarosan el is hunyt. Ugyancsak Almásy hivatala idején mentek végbe az egyházpolitikai reformok is. Szintén ekkor ünnepelte Magyarország ezeréves fennállását, a vármegyében tartott megemlékezésen a főispán mondhatta el az ünnepi beszédet.
1898 őszén Almásy visszavonult a közhivataloktól, helyére pedig a kormány Lippich Gusztávot jelölte ki. A Szabadelvű Párt feloszlása után teljesen visszavonult a politikai élettől, és csak mezőgazdasággal foglalkozott.[1]
Hosszabb ideig érelmeszesedésben szenvedett, amely 1909. március 21-én a halálát okozta. Március 23-án a Kerepesi úti temetőben temették el.[2]
Családja
|
Almásy Géza ősei
|
|
| | | | | | | | | | | | | | | | |
|
| Almásy Antal (1732-1795) |
|
| | | | |
|
| Almásy János (1771–1848) | |
|
| | | | | | | |
|
| br. Vécsey Anna |
|
| | | | |
|
| Almásy Manó (1797–1875) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| gr. Haller Péter (1736–1784) |
|
| | | | |
|
| gr. Haller Krisztina (?–1842) | |
|
| | | | | | | |
|
| br. Orczy Anna (1741–1834) |
|
| | | | |
|
| Almásy László (1819–1897) | |
|
| | | | | | | | | | | | | |
|
| Blaskovich Pál (?–1803) |
|
| | | | |
|
| Blaskovich József (1771–1859) | |
|
| | | | | | | |
|
| br. Reizenstein Zsófia |
|
| | | | |
|
| Blaskovich Mária (?–1836) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| Fáy Bertalan (1743–1810) |
|
| | | | |
|
| Fáy Anna (1776–1839) | |
|
| | | | | | | |
|
| Kende Mária (?–1800) |
|
| | | | |
|
| Almásy Géza (1849–1909) | |
|
| | | | | | | | | | | | | | | | |
|
| Dőry Ádám (1716-1799) |
|
| | | | |
|
| Dőry Pál (1777–1806) | |
|
| | | | | | | |
|
| Polányi Klára (1734–1810) |
|
| | | | |
|
| Dőry Miklós (1804–1863) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| Tallián Antal (1750–1820) |
|
| | | | |
|
| Tallián Krisztina (1787-1809) | |
|
| | | | | | | |
|
| Bésán Julianna (1759-1819) |
|
| | | | |
|
| Dőry Paula (1825–1897) | |
|
| | | | | | | | | | | | | |
|
| gr. Aichelburg Ferdinánd (1717–1796) |
|
| | | | |
|
| gr. Aichelburg Félix (1754-1832) | |
|
| | | | | | | |
|
| Staudach Mária Anna |
|
| | | | |
|
| gr. Aichelburg Katalin (1802–1840) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| gr. Esterházy Ferenc (1738–1803) |
|
| | | | |
|
| gr. Esterházy Anna Mária (1764-1836) | |
|
| | | | | | | |
|
| gr. Széchényi Mária Anna (1757–1787) |
|
| | | | |
|
|
|
1890-ben vette feleségül kunhalmi Rósa Malvinát, aki egyetlen leánnyal, Malvinával (később Benkó Lajosné) ajándékozta meg. Egyetlen leányukat a családban csak Mincsiként ismerték.
Jegyzetek
Források
